Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

tett kötelező egyházmegyei taksa formájában. Sem a papság, sem a növendékek részéről fizetendő szemináriumi taksával nálunk egyáltalán nem találkozunk. Legfeljebb a szabad művészetek, illetve a filozófia hallgatói — nem tartozván a klérushoz — fizettek egykét helyen.

1 Azonban épen a miatt, mivel az egyházmegyei papság adózással nem járult hozzá a szemináriumok felállításához, a püspökök sem tartották szükségesnek a papság tanácsával való kormányzást. Ennélfogva szemináriumi bizottságok csak kevés helyen létesültek. A püspöki jelentésekben is igen ritkán olvasunk róluk, így tudjuk, hogy a váradi egyházmegyében a 18, sz. közepén megvolt (1754, 288, 1,) a fegyelmi ügyek elintézésére szolgáló kéttagú bizottság. Az erdélyi püspökségben Batthyány Ignác gr. gondoskodott a trienti zsinatnak megfelelő szemináriumi bizottságról, s ez utódja alatt ís fennállt, Zágrábban az általános viszonyok ellenkezője érvényesült; a 18, században a szeminárium a káptalan irányítása alatt állott. Az igazgatásra vonatkozó püspöki jog érvényesülését csak Verhovácz Miksa állította vissza az egyetemes papnöveldék megszűnése után.

2 A magyar szemináriumi mozgalom eredményes megindítója igazában Pázmány Péter. Az ő hatása alatt foglalkoznak zsinataink is ezzel az életbevágó kérdéssel, s adnak országos keretet az addigi elszórt törekvéseknek és megvalósításuknak, A szellemi alap a trienti rendelkezés, az anyagi pedig a főpapok áldozatkészsége, amelyet a zsinatok nem csupán általánosságban hangsúlyoznak, hanem pontosabban és határozottabban is körvonalaznak.

3 Pázmány Péter személyében egyúttal az egész magyar szemináriumi szellemnek utána közel másfél századon át érvényesülő két jellegzetes vonása egyesül: a római és jezsuita. A szemináriumot alapító magyar püspököknek 1800-ig több mint kétharmada, a 19, sz. közepéig számítva több mint fele a római német-magyar intézetben, jezsuiták vezetése alatt nevelkedett ; szemináriumaink vezetése pedig a Rend feloszlatásáig teljesen a jezsuita rendszer szerint történt,

4 Láttuk, hogy a Trídentinum a szemináriumi tanulmányokra nézve meglehetős szabadságot engedett a püspököknek, csak az elemi ismereteket, éneket, szabad művészeteket, a Szentírást, a i Mihályfi i. m. 129—30. — Franki i. m. II. 222. — A közölt jelentéseknek a szemináriumokról szóló része. Fizetésre: Zágráb 1794, Székesfehérvár 1842 L a 344 és 231. 1 2' Mihályfi i. m. " 130. — Erdély 1788 és 1803, Zágráb 1794. L. a 106, 128. és 344. 1. — Rudnay prímás figyelmét is felhívja a Kongregáció válasza a szemináriumi bizottságra. Huszár, A vis. lim. 92. s Nagyszombat 1630: VI. és XV, 1633: VI, 1638: VIII, 1648: IX. stb. Péterffy i. m. II. 309—11, 328, 368—69, 379. 4 V. ö. Karácsonyi i. m. 186—87, 319. és 322, valamint Steinhuber i. m. II. 423—25, 513—16, továbbá Mihályfi i. m. 213—37. és 242. — Karácsonyinál nem pontos a diakovári szeminárium megnyitása (322.1.): nem 1810 táján, hanem 1806-ban; a zengi nem 1857-ben, hanem 1806, illetve 1807ben. L. az 1807-i diakovári, az 1814-es és 1822-es zengi jelentéseket. 79, 396, 398. 1.