Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

Gyulafehérvár, 1773. május 12. Manzador Pius püspök jelentése. Csak az elődei jelentéseihez mért változásokat és a saját kormányzása alatt történteket sorolja föl. A lelkészi javadalmak nagy mértékben szaporodtak. Vízitációkor tapasztalta, hogy a hegyekben egész falvak is 4—5 órányi útra távol vannak a parókiától. Ezért a királynőtől segítséget kért s nem hiába, mert az első vizitáció után 11, a második után 8, összesen 19 vikariátus létesült s az elhagyott báránykáknak most saját pásztoruk van. Buccariban — amely mintegy feje a modrusi e. m.-nek, s ahol többnyire a pkök is székelnek, amit ő is megszokott tenni — a templom szűk volt a népnek és eleje romlással fenyegetett; a királynőtől kieszközölt segítséggel újat építtetett s ezt csaknem befejezte már, de most az erdélyi székre való áthelyezése folytán utódára kell hagynia. Kormányzása első évében a Maurochínus-család egy új kanonokságot alapított, úgyhogy azóta 10 tagból áll a buccari káptalan. A zengi székeskáptalan jövedelme évi 1.200 frttal növekedett s így minden kanonok a javadalmon felül évi 100 frtot kap a kir. kincstártól. A papságnak s a népnek is külön 8 napos lelkigyakorlatról gondoskodott. Meghonosította a kateketikus missziókat. A segneriánusokkal is bejáratja évente az e. m.-nek 5—6 parókiáját. A lüttichi örökimádás intézményét mindkét e. m.-ben behozta és minden parókiára kiterjesztette. Mindehhez leginkább a jezsuitákat használta föl s a tapasztalat itt megtanította rá, hogy ahova ők lábukat betették, azok a helyek tüstént más színt öltenek. Gyakran s a legélesebben kellett azok ellen harcolnia, akik mindent a világi hatalomnak akarnak alávetni. Mindent megkíséreltek, de ő nem engedett és semmit sem értek el. Egy esetet érdemesnek lát megemlíteni. Két év előtt a modrusi főesperesség üresedésbe jutott, amelynek kegyúri joga a királyé. A buccari prefektus, a trieszti kormányzótól helyeselve, a főesperességre pályázók számára vizsgálókat merészelt kijelölni és megparancsolta, hogy az ő házában legyen a vizsgálat. A pk. tüstént tiltakozott a trieszti kormányzónál, de hasztalan, sőt az Udvartól rendeletet kapott, amely a trieszti kormányzó jóváhagyását parancsolja. Erre egy buccari kanonokot küldött fel, de hiába; majd személyesen ment föl s a királynőtől kieszközölte a rendelet visszavonását s egy új rendelkezés megállapította, hogy mindkét e. m. bármely javadalmára pályázók vizsgálóinak kijelölése mindenkorra egyedül a pkhöz tartozik, a vizsgálatnak a pki kúriában vagy a pktől kijelölt helyen kell történnie s a pknek megvan az a joga, hogy Őfelségének jelezze, kit tart a megvizsgáltak közül a legméltóbbnak. Három év óta egy másik nagy ügyben is fáradozik: a katonai vidéken fekvő templomok és paplakok, valamint jövedelmeik ügyében. A katonaság vezérével e dologban való megállapodása már a király elé is került s ennek elintézése miatt várt