Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

el a szabad terület többi püspöksége, mégis szólhatunk bizonyos javulásról.

1 Németországban az 1650-től 1770-ig tartó időben szinte kizárólag csak a templomi katekézis jöhet tekintetbe. Erre azonban a német püspökök nagy gondot fordítottak. A világi papság hitelemzése sok kívánnivalót hagyott maga után, jobban állt az ügy a szerzeteseknél, míg a tanítók kateketikus működése egészen jelentéktelen volt. A 17- és 18. század fordulóján a kapucinusok és jezsuiták népmissziói voltak a német lelkipásztorkodásnak igen hatékony, rendkívüli segítői.

2 Nálunk e tényezők a 18. sz. folyamán szintén mind számbaj önnek — a kapucinusok kivételével — de más időben és más mértékkel. A hitoktatás rendszeres megszervezése és kiépítése csak a 18. században, a nyugalom és béke helyreálltával lesz országszerte eredményes. Keresztély Ágost, a győri püspökség adminisztrátora 1720-ban erélyesen lép fel azzal a „néhány" plébánossal szemben, akik ismételt sürgetései ellenére sem tartották meg a trienti zsinatnak a hívők hitbeli oktatására vonatkozó intézkedéseit.

3 Utóda, Sinzendorf Fülöp szintén szigorúan meghagyta a katekézis megtartását. A nyitrai egyházmegyében az 1725-ös jelentés szerint minden plébániatemplomban megvolt vasárnaponkínt a katekizmus tanítása. A zengi püspökség székhelyén Pohmajevich Miklós püspök kérésére királyi rendelkezés folytán a pálosok latin iskolát nyitottak, ebből a püspök szónokokat és katekétákat remélt, tehát volt keresztény tanítás. Az 1741-es jelentés szerint a zengi székesegyházban a hitelemzés római módon folyik. Cerovacz János püspök is megjelenik olykor rajta és jutalmaz. Ő egyébként az egész egyházmegyében is elrendelte, s vizitációjakor tapasztalta is ennek áldásos hatásait.

4 A 18. sz. hazai hitelemzésének egyik kiválóan fontos és különleges alkotóeleme volt a keresztény oktatás társulata. A fejletlen iskolai viszonyok nem tudták kielégíteni az Egyház szándékait, ezek pótlására és kiegészítésére alakították a jezsuiták az említett társulatot. E tipikusan jezsuita intézménynek eredete a 16. századba nyúlik vissza. Igazi célja a világiaknak a hitoktatás munkájába történő belevonása volt, hogy közreműködésükkel a papokon könnyítsenek, és az öntevékenység s a verseny folytán nagyobbodjék a buzgalom, A társulat hamarosan elterjedt, Belgiumban pl. még a 16. század végén, s igen áldásos tevékenységet fejtett ki a nép hitoktatásában. Ausztriában csak jóval későbben honosodott meg, 1750-ben Bécsben. Nálunk még későbben, 1758ban.

5 Magyarországi fennállásának rövid ideje alatt (II. József törülte el) az országszerte elterjedt társulat hazai hit elemzésünket egé1 Vanyó i. m. 68. és 88—90. V. ö. Érdujhelyi i. m. 108-117. 2 Veit i. m. 55. 3 Kelemen i. m. 18. « Győr 1730, Nyitra 1725, Zeng 1278 és 1741. L. a 141, 161,375,380. 1. 5 Érdujhelyi i. m. 163—64, 166. — Pasture i. m. 363. skv.