Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

bői.

1 A kor püspökei észrevették a veszélyes fejlődést, s intézkedéseikkel iparkodtak is a bajokon segíteni, de az imént említett tényezők állandó érvényesülése folytán csak nagyon lassan tudtak az áldatlan állapotokon javítani. Fuchs Ferenc nyitrai püspök, majd egri érsek, gr, Eszterházy László rozsnyói, Szepesy Ignác br. erdélyi, Makay Antal besztercebányai püspökök, Kopácsy József prímás, valamint az 1822-es nemzeti zsinat mind behatóan foglalkoztak a szentbeszéd válságával és a gyógyulást biztosító orvoslással. Rendelkezéseiknek közös vonásai a következők: kívánják a természetfölötti elemnek fokozottabb érvényesülését, a másvallásúakkal való vitázás kerülését, az anyanyelv jogainak érvényesülését, a hallgatókhoz való alkalmazkodást, a kétpapos helyeken a reggeli misén is szentbeszédet, végül az ellenőrzés és felelősség szellemében a beszédeknek leírását.

2 Zerdahelyi Gábor besztercebányai püspök adventben és nagyböjtben a székesegyházban mise közben tartandó német beszédről saját költségén gondoskodott. Az év minden vasárnapján az általánosabban elterjedt tót nyelvre való tekintettel tótul prédikáltatott a katedrálisban. Egyházmegyéjének papjai a népnek anyanyelvén szónokoltak. A temesvári székesegyház hitszónokának a vasárnaponkinti beszéden kívül nagyobb ünnepeken a szertartások és az ünnep célját és jelentését kellett kifejtenie. Klobusiczky Péter szatmári püspök, mivel a székesegyházban csak egy szónok volt, aki reggel 8-kor beszélt, amely szentbeszédre főként az előkelőbbek nem mentek el, saját költségén még egy, későbbi prédikációt honosított meg. A váradi egyházmegyében az istentiszteletet szabályozó rendelet megkívánta, hogy a plébánosok beszédei még a nagyobb ünnepeken is inkább kateketikus jellegűek legyenek. A már említett moralizáló irányzattal szemben pedig hangsúlyozta, hogy a szónokok az erkölcsi tanítást a hittől ne különítsék el. Elrendelte továbbá az evangéliumnak anyanyelven történő hirdetését, és a káplánnal rendelkező helyeken a reggeli órákban tartandó második, homiletikus beszédet.

3 A hítelemzés vagy keresztény tanítás ugyan nem tipikusan trienti intézmény, mert az Egyház — ha talán más formában is — hivatásánál fogva kezdettől gyakorolta. Mégis szorosan összefügg a trienti reformmal, mivel a középkor végén nagyon elhanyatlott templomi hitelemzést az említett zsinat hívta új, százados életre. A püspököknek kötelességévé tette, hogy legalább minden vasár- és ünnepnap a gyermekek mindenegyes parókián 1 V. ö. Mihalovics i. m. II. 457—68. — Nem értjük Rézbányay álláspontját, aki szerint (i. m. I. 226.) 1790—1830-ig az egyházi szónoklat rohamosan emelkedett. Egyáltalán felfogását a hagyományos és részben már idejét múlt történelmi és irodalmi keretbe kényszeríti bele. 2 Szépen és részletesen ismerteti Mihalovics i. m. II. 470—82. 3 Besztercebánya 1805, Csanád 1841, Szatmár 1816, Várad 1836. L. a 67 -68, 86, 189, 300. 1.