Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850
már kissé pontosabban is megnevezi az árnyoldalakat: egyes plébánosok az ivásnak, henyélésnek és más, ebből származó bűnöknek adták át magukat. O bizonyos ideig tartó kolostori fogsággal iparkodik ugyan megjavítani őket, de mivel ott sem legjobb a fegyelem, nem nagy eredménnyel. Hathatósabb eszközök igénybevételében pedig a paphiány és az általános szegénység megakadályozta. Róma erélyes beavatkozásra sürgette a püspököt, A nyitrai püspökségben néhány pap szintén a világ romlott erkölcseit utánozta, de javulni nem akaró nagyon kevés volt köztük, A szatmári egyházmegyének egyik papja húsz év alatt az összes kánoni büntetési fokozatokon végigment, majd a kolostorból, ahová javulás miatt volt bezárva, megszökött, s áttért a protestáns vallásra. Utóbb ugyan vissza akart térni az Egyházba, de Hám János püspök a komoly elhatározás és igazi bűnbánat jeleinek hiánya miatt kérésének teljesítését elhalasztotta. 1 A papság erkölcsi életében igen nagy szerepük van a lelkigyakorlatoknak. A püspöki jelentésekben a klérus szentgyakorlatainak első nyomait (nem szólunk e helyütt a szentelések előttiekről) a 18. sz. közepén találjuk. Chiolich György zeng-modrusi püspök klérusának és főként népének romlottságán panaszkodik, s 1748-i jelentésében megemlíti, hogy egy jezsuita misszionárius a papságnak és népnek 8 napos lelkigyakorlatot tartott. A papi lelkigyakorlatok intézményszerű bevezetésében — forrásanyagunk alapján — Zichy Ferenc gr. győri püspöknek kell adnunk az elsőséget. Az 1757-es jelentésben azt írja, hogy papságának lelki emelésére egész egyházmegyéjében meghonosította a szentgyakorlatokat, s ezeken már — minden évben 8 napig — a lelkipásztorok mind részt szoktak venni. Fontos rendelkezését nem hagyta elaludni, hanem utóbb is sürgette. Szily János, a szombathelyi egyházmegye első püspöke szintén elrendelte, hogy minden papja évente egyszer 8 napon át valamely kolostorban vagy más csendes helyen szentgyakorlatot végezzen, A fehérvári püspökségben Milassin Miklós tette kötelezővé a 18. sz, végén papjai számára az évenkinti 8 napos lelkigyakorlatot. A 19. sz. első felében már csaknem minden egyházmegyének papsága püspökével együtt valamely kitűzött városban évente legalább egyszer 4 napos szentgyakorlatra szokott összegyűlni. 2 A rossz papok és sok esetben a nyugdíjasok otthonául a püspökségek székhelyén levő defíciens házak szolgáltak. A katolikus lelkipásztornál az egyéni lelki tökéletesedésen kell fölépülnie a hívekre hatás, a lélekmentés és népnevelés nagy 1 Besztercebánya 1805, Bosznia 1820, Csanád 1841, Erdély 1803 és az 1804-es referátum, Nyitra 1832, Szatmár 1848. L. a 69, 82, 87,128—29, 176, 200.1. 2 Zeng 1748, "Győr 1757 és 1762, Szombathely 1781, Székesfehérvár 1800. L. a 387, 144, 146, 234, 226. 1. — Cherrier, A magyar egyház története. Pest, 1856. 533. — Az évenkinti lelki magányt az 1822-es nemzeti zsinat minden papra kötelezőnek mondotta ki. Oltványi, Acta synodalia. Temesvárini, 1859. 33.