Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

más volt szerzetesek is a szabadkőműves páholyokba.

1 Sándor Lipót főherceg nádor is szóváteszi felterjesztésében a papság egy részének eme eltévelyedését: egyesek az akkori elvekkel annyira el voltak telve, hogy a vallásra sem voltak tekintettel, s ezáltal a népnek a legrosszabb példát nyújtották. Ezek a papok egyúttal kötelességeik teljesítésében is hanyagok voltak. Ügy látszik, hogy a hivatásbei kötelességek elhanyagolása meglehetősen el volt terjedve, mert a nádor nagyon hangsúlyozza, hogy apüspököket és papokat a legszigorúbban feladatuk teljesítésére kell szorítani, A nádor állami szempontból, jozefinista felfogással nézte a papságot, s így érthető ama megjegyzése, hogy a klérusnak másik része közül viszont nagyon kevesen találják meg a józan mérséklet középútját. Egyeseket vakbuzgalom tölt el — írja —, cselekedeteikből minden érett megfontolást száműznek, gyakran még az uralkodónak tartozó engedelmességen is túlteszik magukat, s a velük nem egy véleményen levőket annyira üldözik, hogy ezáltal gyűlöletesekké válnak és minden tiszteletet elvesztenek. Egyáltalán a lelkészi állást az emberek kevésre becsülik, úgyszólván megvetik, ami — mondja tovább a nádor — a jelenlegi gondolkodásmódnak tulajdonítandó, és sokakat visszatart a papi pályától- Ezenkívül még sok lelkipásztor és káplán nyomorúságos ellátásában keresi annak okát, hogy szinte senki sem akar többé e hivatásra vállalkozni,

2 Az eddig megállapítottakkal teljesen egybehangzó lelkipásztorkodó papságunknak 1790-ben a királynak és az országgyűlésnek felterjesztett sérelmi irata. Ez a sérelmeket a tisztelet, tekintély és a hivatás gyakorlási szabadságának hiányában, valamint az Ínséges anyagi viszonyokban látja. Egy másik, ugyanebből a korból származó papi tervezet egyenesen kimondja, hogy a régi időkhöz viszonyítva egy társadalmi osztálynak méltósága és tekintélye sem hanyatlott annyira alá, mint a papságé. A papnak a népre gyakorolt hatása szinte elenyészett: az előkelők csak mint szükséges rosszat tekintik, az alsóbb osztályok előtt sem szavainak, sem példájának nincs meg többé régi hatékonysága; a társaságban való jelenléte pedig ellenszenvet és csípős célzásokat szül. A szókimondó szerző ennek a nagy változásnak okát a papságban látja: nem haladt a rohanó élettel, különösképen a tudomány terén, nem ismeri a könyvnyomtatás folytán széles körben elterjedt téves tanokat, s így nem tud velük megfelelően szembeszállni. A baj forrását a papi képzésben látja s ennek átalakításáért száll síkra.

3 Az európai viszonyokat tekintve a katolikus papság hanyatlásának a 17, sz. végén s főként az egész 18. században beszédes tanúi a fellépő eretnek és egyházellenes tanok, a gallikanizmus, 1 Perémy, Tíz év a magyar egyház történetéből, Bpest 1904. 34. és 36. 2 Mályusz i. m. 819. és 844—45. 3 Gravamina cleri pastoralis Hungarici. Budae, 1790. 9—10. — Projectum de theologia et theologis ... ab anonymo theologo Hungaro. 1791. 4—9. — V. ö. Marczali i. m. I. 296.