Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

vei, amely a lelkészek eltávozását csak hétköznap s akkor is ritkán engedi meg, mert a lelkipásztori kötelességek — úgymond — könnyen elfoglalják a hét minden napját- A klérus rezideálására nézve nálunk később az a gyakorlat fejlődött ki, hogy egy napon túli távolléthez az esperes, három napon túlihoz a főpásztor írásbeli engedélye volt szükséges, A székhelykötelezettség megsértése miatt a püspökök nem igen panaszkodnak jelentéseikben. — A papság fegyelme szempontjából nagy jelentőségűnek kell mondanunk a 17. században a római mise- és zsolozsmáskönyv használatának minden egyházmegyére kötelező elrendelését az 1630-i nagyszombati nemzeti zsinat által, E határozatnak sokáig nem vetette magát alá a zágrábi egyházmegye püspöke és papsága: az egész püspökségre csak közel másfél évszázad múlva Verhovácz Miksa püspök tette kötelezővé a 18. sz. végén, a papság nagy ellenkezése mellett. Az esztergomi szertartáskönyv — bár nem volt egyetemesen kötelező — a 17. sz, folyamán szintén nagy hódítást tett,

1 A magyar katolikus papság lelkét a hitújítás, az utána következő katolikus újjászületés s a párhuzamosan változó belső politikai viszonyok nem hagyták érintetlenül. A török terjeszkedés, a protestáns térhódítás és a belső zavarok közepette felbomló katolikus egyházi szervezet, az alkalmas vezetők hiánya s a mindenfelé mutatkozó aposztázia egyideig a tehetetlenséget szinte beleszuggerálták a még ép szellemű és erkölcsű papságba is. A katolikus klérus kimerültségének hosszú évtizedeiről tanúskodik a 16, század. A 17. sz, elején megkezdődik a tartós jellegű ébredés, de még ekkor is vissza-visszajárnak a beteg álmok, a fél megoldások és megalkuvások: az egyetemes Egyháztól jövő segítség, a trienti szellem — már az eddigiekben is láttuk — csak lassan jut el az alantas, távoli szervekhez, A század első és utolsó negyedében a belső háborúk alatt a katolikus papságot sok szenvedés éri

2, anyagiakban pedig a század közepén nagy károsodás, úgyhogy kialakul a lemondó, tűrő, de egyúttal szükség esetén keményen küzdő lelkészi típus. A 18, sz, elején megint ugyanilyen tűzpróbába jut az alsópapság. A Rákóczi-féle mozgalom után nyugodtabb élete lesz a klérusnak, eljön a barokk katolicizmus kora, De nem kell azt gondolnunk, hogy a fényes külső köntös alatt is minden ragyogó és drága, jólétről tanúskodó és kiművelt. Az egykorú szemlélő túlzott, de nem minden alap nélküli gúnyversében élesen szembeállítja a fényűző, sokat építtető, gazdag főpapsággal a szegény falusi plébánosokat. Az alsópapságnak igen nagy erény gyakorlásában kellett kiválnia a 18. században : a lem on dásban. A katolikus lelkészek a panaszaikat és kívánságaikat összefoglaló iratban 1785-ben ruházatra és bútorra egy évre csak kb. 1 Lányi i. m. II. 396. — Péterffy i. m. II. 211, 371—72,204, 253. — Karácsonyi i. m. 202. — Zágráb 1794. 341, 342. 1. 2 V. ö. Magyar Sión, 1868. 603—604, 680—83, 760—63, 843—45. (Szelepcsényi 1684-es jelentéséből.)