Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

nak az érsek alá, hanem a földesurak és világi hatóságok alá. De újabban Lovass Imre kalocsai kanonok hagyatékából 20 személyre szóló szegényház épült, épületéhez az érsek is hozzájárul. Ennek szegényei étkezési és ruházati szükségleteik megszerzésére bizonyos összeget kapnak, A jövedelem nem megy többre évi 1.200 írtnál, de jámbor hagyatékokból növekedés remélhető. A rezidenciát az érsek megtartja, csak az 1822-i nemzeti zsinaton volt távol, továbbá csaknem két évig az orsz. gyűlésen, de ez idő alatt is a nagyheti ténykedések elvégzésére és a húsvéti istentiszteletre hazatért. A jövőben mint a Hétszemélyes Tábla coiudexének csaknem az év felét kell majd Pesten töltenie. E tisztség nincs ugyan az érsekséghez kötve, de 1733-tól kezdve, a II. József uralkodása alatti 5—6 évet kivéve, a kalocsai érsekek mindig tagjai voltak s a jelenlegi érsek sem térhetett ki ez elől érseki székének kára nélkül; biztonságból a Szentszéktől felmentést kért és 1825-ben meg is kapta. Megyéje vizitációját megkezdte s négy kerületet meg is látogatott, de befejezni nem tudta az orsz, gyűlés s az e. m. nagysága miatt. A jelentés elkészítésére haladékért prokurátora útján évről-évre a Kongregációhoz fordult és meg is nyerte. Ő ordínál, ő maga bérmál is, székhelyén évente a pünkösdi ünnepek alatt, az e, m,-ben pedig a vizitált parókiákon; már 30,000 hívőt bérmált. E. m, zsinatot nem tartott, de gyakran tart consistoriumot, ahol az ő személyes vagy a vikárius elnöklete alatt nemcsak a házassági és más pörös ügyek kerülnek elő, hanem az e, m. kormányzásához tartozó összes ügyeket is tárgyalják. Tartományi zsinatot sem tudott eddig tartani, de az alája tartozó pkökkel együtt részt vett az 1822-i nemzeti zsinaton, ahol — úgy véli — érseki székének kiváltságai, a kánonok és pápai konstitúciók szt. nem kellett volna megjelennie. Ez ugyanis a prímási intézmény kezdeti adományozásánál, V. Miklós bulláiban, még csak meg sincs említve. Nem gyökerezik zsinati határozatokban sem, mert ezek (Later, IV. can. 6,, Basiiiense Sess. 15, Later. V. Sess. 10, Trid. XXIV. 2. de ref.) csak a tartományi zsinatokról szólnak s azt akarják, hogy a prímások is alá legyenek ezeknek vetve, a prímásiakról még csak említést sem tesznek; a magyar egyház gyakorlata sem erősíti meg, mert a prímásság felállításától, 1452—1630-ig a 15 prímás közül egyik sem tartotta ezt őt megilletőnek s még erre alkalmas időben sem hozta gyakorlatba. Ezért a török hódoltság idején a csak címet viselő kalocsai érsekek, akik egyúttal az esztergominak suffrageneusai voltak, az esztergomi zsinatra meghíva jogaik védelmére mindig kinyilvánították, hogy mint az eszt. érseknek suffraganeusai jelentek meg, mint kalocsai érsekek sem meg nem hívhatók, sem megjelenni nem kötelesek. Ezt a török kiűzése után, 1733-ban Patatich [!] Gábor kalocsai érsek is megismételte. Ebből folyik ennek az érseki széknek eljárása, hogy a hozzá beterjesztett elsőleges vagy fellebbezett ügyeket nem felebbezi a prímáshoz, hanem