Adatok a főiskola történetéhez az 1917/18–1940/41-i tanévben

mányegyetemek bölcsészeti kara, ahol addig az állami tanárképzés folyt, nem elégítette ki a tanárképzés céljából eredő összes követelményeket. Nevezetesen kénytelen lévén elmerülni a szaktudományok részleteibe, nem nyújthatta azon ismereteknek teljes körét, amelyeket a tanári hivatás megkövetelt és melyekről a tanárvizsgálatokon a jelölteknek valósággal számot is kellett adniok. Éppen azért a középiskolai elméleti tanárképzésnek a tudományegyetemek bölcsészeti karán folyó munkája kiegészítésére az említett törvény a tudományegyetemek mellé egy-egy középiskolai tanárképzőintézetet szerveztetett és 4. §-a értelmében középiskolai tanárságra képesítést csak az nyerhet, aki igazolja, «hogy szabályszerű egyetemi (műegyetemi) tanulmányai során a középiskolai tanárképzőintézetnek négy éven át tagja volt és ezen idő alatt a vallás- és közoktatásügyi miniszter által a tanárképzőintézet igazgatótanácsának meghallgatása után az egyes szakcsoportokra nézve kijelölt egyetemi (műegyetemi), úgyszintén tanárképzőintézeti előadásokban és gyakorlatokban eredményesen résztvett». Ez a rendelkezés nagyon közelről érintette tanárképzőnket. A középiskolákról és azok tanárai képzéséről szóló 1883. évi XXX. t.-c.-kel kapcsolatban ugyanis annak idején a Rend biztosítékot kapott arra vonatkozólag, hogy tanárképzője kétségtelenül azon hazai főiskolák közé tartozik, melyeket a törvény az egyetemek mellett tanárképzőül elismer és azért «növendékei éppen úgy és azon föltételek és módozatok mellett bocsátandók az országos tanárvizsgáló bizottság által a tanári képesítő vizsgálatokra, mint a tudományegyetem hallgatói».

1 Ennek a jogi helyzetnek gyökeres megváltozását és vele tanárképzőnk tönkretételét jelentette volna a törvény rideg alkalmazása reánk. A törvény 4. §-a azonban módot adott arra, hogy a föntebbi rendelkezések egyes főiskolákra nézve korlátoztassanak. A Rend vezetősége meg is tette a kellő lépéseket, hogy ez a § velünk kapcsolatban is gyümölcsöző legyen. Joggal mutathattunk rá, hogy semmi új kiváltságot nem kérünk, csak régi és negyven év óta zavartalanul gyakorolt jogokat védelmezünk. Ezeket a jogokat 1 L. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszternek 1884 május 2-án kelt 14.127. sz. iratát Kruesz Krizosztom főapáthoz. Az egész kérdéssel részletesen foglalkozik dr. Zoltvány Irénnek az Évkönyv 1910/11-i kötetében megjelent tanulmánya: Főiskolánk a hazai tanárképzés szolgálatában. (18. és 19. 1.)