Sáfár Gyula: Hangulatjelentések Békés megyében a Kádár-korszakban - Múltidéző mozaikok Békés megye történetéből 5. (Gyula, 2011)

Összességében elmondható, hogy a lakosság hangulatáról készített jelentések mintegy közvélemény-kutatásként szolgáltak, a minél több információ birtoklásának célja egyfajta jelzőrendszer kialakítása volt, ami megóvta a hatalmat a váratlan meglepetésektől. Az ilyen tömeges információgyűjtésben viszont benne rejlett a veszély, hogy az összegyűjtött adattömeget nem lehet kontrollálni, és az ezekben felvetett problémákra sem lehet megfelelő válaszokat adni. A parttalanság megakadályozására próbálták meghatározni, hogy milyen legyen a jelentések felépítése és milyen információkat várnak el. A jelentéseket azonban, ahogy már említettem is, többször kritika érte a megyei pártvezetés részéről. A külpolitikai események kiváltotta hangulatot elemző részek sokszor indokolatlanul hosszúak voltak, erre többször is felhívták a jelentések készítőinek figyelmét. Ugyanakkor a felvetett problémákkal kapcsolatban többször hangsúlyozták a visszajelzés, reagálás fontosságát. Ilyen esetekben nem feltétlenül a különféle retorziókra gondoltak, hanem egy-egy, például az áruellátás akadozásával kapcsolatos konkrét probléma megoldására. Ha belegondolunk, hogy’ például a kenyér minőségére vonatkozó panaszt, egy normálisan működő társadalomban valószínűleg nem úgy oldják meg, hogy az információ birtokában a (párt) politikai vezetés jelez az illetékes hatóságoknak, hogy tegyék meg a megfelelő intézkedéseket. Ebből adódik a következtetés, a pártvezetés tudta, hogy nem működik megfelelően a rendszer, de mivel az információk birtokában bármikor bele tudott nyúlni a folyamatokba, az információs jelentések valamilyen szinten mégiscsak a hatalom biztosítását szolgálták.

23