Sáfár Gyula: Hangulatjelentések Békés megyében a Kádár-korszakban - Múltidéző mozaikok Békés megye történetéből 5. (Gyula, 2011)

békéscsabai Szolgáltató Szövetkezet információs jelzése szerint a közvélemény egyre nehezebbnek ítélte a magyar-román viszonyt, voltak szélsőséges megnyilvánulások is, például „fegyvert fogni és vissza Erdélyt”. Voltak, akik úgy gondolkodtak, hogy „mindezen gondok sora jól jön, hiszen belső gondjainkról vonja el a figyelmet”.

?ír 7<r

1989-ben az egyik januári heti jelentésben kiemelték, hogy szinte minden pártszerv információs jelentésében szerepeltek az MDF gyulai szervezetének levelével - mely szerint 18 lelőtt erdélyi menekültet találtak magyar területen - kapcsolatos vélemények. A jelentést tevő arról írt, a többség nem hiszi el, hogy holttesteket találtak a határon, néhányan viszont úgy vélték, hogy „lehet a dolognak igazságtartalma”. A hír szerencsére nem bizonyult valósnak. A gyulai városi pártbizottság jelentése kitért arra is, hogy „Gyulán nem mindenki ért egyet Csurka István rádióban elhangzott véleményével, mely szerint a levélíró embereket meg kellene jutalmazni”.

A jelentésekből is kitűnik, hogy 1989 elejének egyik fontos kérdése volt 1956 átértékelése. 1989. január 28-án hangzott el Pozsgay Imre nyilatkozata, amelyben az 1956-os eseményeket - a KB által létrehozott történelmi albizottság tanulmánya alapján - nem ellenforradalomnak, hanem népfelkelésnek tartja. Az 1989. február 2-i heti jelentés szerint a megyei rendőrkapitányság pártbizottsága élesen elutasította ezt a nyilatkozatot. Pozsgay politikai állásfoglalásait Nagy Imre 1953-as tevékenységéhez hasonlították. Kérdések is megfogalmazódtak. „Ha 1956 népfelkelés volt, minek számítanak az akkori rendőrök, karhatalmisták? Árulónak vagy gyilkosnak? Hogyan viseljék ezek után a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet, vagy ezt is szégyellniük kell?” Békésen egy munkáskollektíva őszintének, bátornak nyilvánította a nyilatkozatot. Az ő kérdéseik a következők voltak. „Ez a politika hivatalos

15