Héjja Julianna Erika: Szép kötések nemes bőrben. Békés megye könyvkötészetének történetéből - Múltidéző mozaikok Békés megye történetéből 4. (Gyula, 2011)

Az 1836-tól debreceni céhtag, Végh József (1814-1895) szülővárosából Gyulára költözött, s apósa, Barna Péter halála után a vármegyétől érkező megrendeléseket is megörökölte. Már 1842-ben 171 forint 36 ezüstkrajcárt keresett Bende Károly tótkomlósi evangélikus lelkész Magyar nyelvvezér című könyve kötésével. A megyei közgyűlés 1845-ben a költségek emelkedésére tekintettel - egy 56 forint 12 kraj- cáros számla kiegyenlítése kapcsán - úgy határozott, hogy „a sok részben túlfeszített árért teljesített könyvkötőmunkákra nézve jövendőre a jegyzői tisztség által olcsóbb és kedvezőbb alku próbáltassék”. Az ezt követő években vagy az árak mérséklődtek vagy a megbízás lett kevesebb, a pénztárnok 1846-1847-ben mindenesetre 26 és 30 forint közötti összeget utalványozott a gyulai könyvkötőnek. Végh József az elkövetkező tizenöt évben még lényegében egy személyben teljesítette a megyeszékhely kötészeti igényét, 1863-ban kizárólag ő dolgozott a megyei tiszti ügyészség, közigazgatási iktatóhivatal, levéltár, törvényszék, pénztár, valamint a telekkönyvi iroda szükségletére. Miután tekintélyes vagyonra tett szert, Végh feladta szakmáját, és az 1860-as évektől gazdálkodni kezdett, élénken részt vett a közügyekben, a polgárság elismert vezéreként emlegették. 1848-1849-ben Gyula város tanácsnoka, később vármegyei törvényhatósági és közigazgatási bizottsági tag, továbbá a Gyula városi képviselő-testület tagja lett.

A reformáció korában virágzó mezőváros, Gyula a hódoltság bénító időszaka után a XVIII. század első felére regenerálódott. Az újjászerveződés idején a helybeli iskolázott - egyáltalán írni, olvasni tudó - honorácior és értelmiségi

26