Héjja Julianna Erika: Szép kötések nemes bőrben. Békés megye könyvkötészetének történetéből - Múltidéző mozaikok Békés megye történetéből 4. (Gyula, 2011)

költözött. Janecska (Jenei) rendszeresen dolgozott a csabai városi elöljáróság számára, a telekkönyvi hatóságnak csomag­fedeleket készített. A kötéseken kívül naptáreladásról szóló számlái is fennmaradtak. Csereklei Dénes kőnyomó- és könyvkötőmester a szabad­ságharc után telepedett meg Szeghalmon, majd Csökmőre tette át vállalkozását. Unokája, Riegel Zoltán 1900-ban alapí­tott szeghalmi nyomdája kiegészítő tevékenységként könyv- kötészettel, papír- és írószer-árusítással is foglalkozott, és ő adta ki a Szeghalom-Vidéki Hírlapot. A BÉKÉSI VÉGIIEK Halász Margit mintegy 1500 név szerint ismert XVI-XIX. századi könyvkötőre vonatkozó adatgyűjtéséből is kiderül, hogy a könyvkötőszakmában nagyon gyakori volt a mester­ség több generáción való átörökítése. Sokhelyütt könyvkötő­dinasztiák jöttek létre. A szakmán belüli házasság természe­tes, évszázados gyakorlat volt. Ha több generáció űzte a mesterséget, az a szerszámkészlet mellett a megrendelői kör, a szaktudás és a technológiák átadását is elősegítette. Az öz­vegyek jogát a műhelyüket vezető legények vagy fiaik vették át, a kisebb műhelyeket a mesterek egyedül is vezethették. Békés megyében a Végh családtagok alkottak való­ságos könyvkötő-dinasztiát, egy évszázad alatt kilen­cen lettek compactorok közülük. Az 1800-ban a deb­receni könyvkötőcéh tagjává vált mezőtúri Végh István feltételezhetően az 1807-ben ugyanoda bevett József fivé­re vagy legalábbis közeli rokona lehetett. István egy ideig Szarvason, József (tl858) Békésen működött, előbbi élt rö- videbb ideig, 1842-ben 43 évesen halt meg. 24

Next

/
Thumbnails
Contents