Héjja Julianna Erika: Szép kötések nemes bőrben. Békés megye könyvkötészetének történetéből - Múltidéző mozaikok Békés megye történetéből 4. (Gyula, 2011)

nagyszámú csomagtábla és iratfedő készítése. Állandó rendelési tétel volt a törvénykönyvek, országgyűlési irományok, hivatalos lapok köttetése, amelyeket előkészítve, méret szerint előre gyártott táblákkal egyenletes tempóban, mégis elég gyorsan lehetett leszállítani. Évi rendszerességgel júniusig tartó idénymunkát jelentett az iskolánként nagy példányszámban kiadott értesítők, évkönyvek kötése. 1892-ben kereskedelemügyi miniszteri rendelet írta elő a hatóságok számára, hogy könyvkötői munkáikat lehetőség szerint a nyári hónapokban adják ki, amikor az iparosok alig vannak elfoglalva, és az ár is kedvezőbb. Az elvégzendő munka és az érte járó honorárium jó előre kalkulálható volt a köz- igazgatási szervektől érkező megbízások esetén. Békéscsaba város árvatára az 1885. évre szükséges várható irodaszerigénye mintegy 20%-át szánta köttetésre, feleakkora összeget, mint amit nyomtatványokra kívánt fordítani. Békés vármegye 1884-1891 közötti költségvetéseiben évről évre 155 forint 70 krajcárt különítettek el a központi iroda, a levéltár, az árvaszék és a járások együttes könyvkötői munkálataira. Jó néhány iktató-, névmutató-, sortári-, kiadó- és postakönyv kötésére és iratcsomagoló skatulyákra volt szükség, ugyancsak kötni kellett az országos törvénytár füzeteit, a levéltárnok kötelekkel ellátott iratcsomó-szorító deszkákat kért. A legigényesebb munka a törvényhatósági bizottsági jegyzőkönyv bekötése volt, amit bőr sarokkal és aranyozott betűkkel rendeltek meg. Ezeket a megyei megbízásokat a helybeli könyvkötők teljesítették, de egyre inkább elterjedt, hogy a bankok, részvénytársaságok, takarékpénztárak, sőt a bíróságok és egyes települési elöljáróságok is könyvkötészeti szükségleteiket Budapesten végeztették. A könyvkötő vállalkozás sikere nagyban múlott a megbízhatóságon, a vállalási határidők pontos betartásán. Különösen az üzleti könyvek, a

12