Erdész Ádám: Lukács György, egy kiemelkedő politikus pályaképe - Múltidéző mozaikok Békés megye történetéből 3. (Gyula, 2010)

Egyik 1925-ös parlamenti beszédében maga ajánlotta a revízió egyelőre nem kormány-, hanem társadalmi programként való előtérbe állítását. 1928-tól szerepet vállalt a Magyar Revíziós Ligában, utóbb a szervezet nagyon aktív ügyvezető elnöke lett.

1931-ben már nem lett képviselő, energiája legnagyobb részét a revízió ügyének szentelte. Az 1935-ös választáson meglepetésre kisgazdapárti színekben képviselőjelöltséget vállalt Esztergomban, de vereséget szenvedett. A jelöltség vállalásának okait nem ismerjük pontosan, legvalószínűbb, hogy a Kisgazdapárt vezetőjéhez, Eckhardt Tiborhoz fűződő kapcsolatában kell keresni a magyarázatot. Ugyanakkor jellemzi a magyarországi belpolitikai helyzet változását, hogy a liberális Lukács a harmincas évek közepén egy ellenzéki párt tagjaként próbált bejutni a parlamentbe. 1936-ban, 71 éves korában Életem és kortársaim címmel két kötetben megírta önéletrajzát, a második kötet a háború után mondott legfontosabb beszédeit tartalmazza. A bevezetőben, egy akkor különös erővel zajló nemzedéki vitára utalva megjegyezte, hogy a hetvenedik év elmúltával papírra vetett számvetés távolról sem jelenti azt, hogy visszavonul a magánéletbe. „Én tehát dolgozom tovább, tollal, szóval és tettel” - írta. S valóban, ha nem is korábbi mértékben, de aktív maradt az 1940-es években is.

1945 után megért egy, a trianoninál is súlyosabb katasztrófát, nemcsak Trianon ismétlődött meg, hanem Magyarország szovjet megszállás alá került, és élete utolsó éveiben tanúja volt a kommunista diktatúra berendezkedésének. „írásainak, kéziratainak ebből az időből már nem maradt nyoma” - jegyezte meg Vasas Géza már említett tanulmánya végén.

AZ UTOLSÓ MOZZANATOK

Lukács György 1950. szeptember 28-án hunyt el, bő egy évvel élte túl feleségét. Temetése október 2-án volt a

30