Balogh Dorottya: Reklám és marketing a dualizmus korában - Múltidéző mozaikok Békés megye történetéből 2. (Gyula, 2010)

Díszes Dobay-féle számla (1915).

Dobay János 1860 decemberében nyitotta meg nyomdáját

A hirdetéseknek szabott ára volt, a nyílt téri közlemények soronként 10 fillérbe kerültek. A hirdetéseket nemcsak a gyulai kiadóhivatal épületében, hanem mintegy nemzetközi hálózatban, Budapesten, Bécsben s egy majna-frankfurti hirdetési irodában is le lehetett adni.

A korabeli újsághirdetések előképei, a helyi szintű „tömegtájékoztatás” fontos tényezői, a községi, városi publikációs könyvek voltak. Az ezekben a könyvekben található hirdetmények általában rendeletek, betartandó szabályok, valamint adózással kapcsolatos tudnivalók voltak. A nyilvánosság megteremtője a község alkalmazásában lévő kisbíró volt, aki meghatározott napokon s kijelölt helyeken kidobolta a hirdetményeket. A publikációs könyvek s a helyi írott sajtó közötti kontinuitás még sokáig nyomon követhető. A Békés reklámhirdetéseinek százalékos arányát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy bár egyre több üzlet, termék és szolgáltatás kínálta magát, a helyi (megyei) orgánum mintegy publikációs könyvként is működött. A Belesben 1888- ban 502 reklám jelent meg, ezek a lap végén, a tipográfiailag kiemelt Hirdetések címszó alatt szerepeltek. A kidobolandó hirdetéseket a reklámokkal „egyenrangú” nyomdai figyelemfelkeltő eszközök jelenítették meg. A közérdekű anyagok általában megyehatósági állásajánlatok, adózással kapcsolatos felhívások, népszámlálási tudnivalók, árverések, versenytárgyalások, pályázatok voltak, s pontosan 10%-át tették ki a hirdetéseknek.