Erdész Ádám - Kovács Tamás: A holokauszt Békés megyei történeteiből (Gyula, 2014)
K. Cseh Edit: Egy katolikus a holokausztban - Gáli Géza tüdőszanatóriumifőorvos és családja története
K. Cseh Edit Egy katolikus a holokausztban Gáli Géza tüdőszanatóriumi főorvos és családja története A gyulai Gáli család története a huszadik század harmincas éveire csaknem teljesen asszimilálódott, a keresztény-magyar társadalomba betagolódott, polgári-értelmiségi életformát élő, zsidó gyökerű magyar állampolgárok tragédiába torkolló sorsát példázza. A magyarországi zsidóüldözés külön tragikus fejezete a keresztény vallásra áttért, zsidónak született magyarok sorsa. 1941-ben a trianoni ország területén 491 ezer zsidónak minősített állampolgárt írtak össze (ez az ország 9,3 milliós lakosságának 4,3 százalékát tette ki), Budapesten 185, vidéken 216 ezret. Ebből 401 ezer izraelita vallású, 90 ezer pedig különböző keresztény felekezeteknek volt tagja.1 Ez utóbbiak közül a fővárosban 63 ezren, vidéken 27 ezren éltek.2 Az áttértek helyzete nehéz volt, mivel az izraelita vallásúak elfordultak tőlük, sokan árulóknak tartották őket, új vallási közösségük tagjai pedig gyanakodva tekintettek rájuk. Ezért szinte egyáltalán nem vált be menekülési stratégiaként sem. Az 1939. évi II. zsidótörvény már a fajvédelem irányába mutatott, az 1941. évi III. zsidótörvény pedig egyértelműen fajvédelmi rendelkezéseket vezetett be. Akinek két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagja volt, zsidónak minősült, tehát csak a csekély számú harmadik generációs áttértek nem estek a törvények hatálya alá.3 Az üldöztetés elől egyetlen biztos menekülési út volt, az ország elhagyása, és biztonságos területre történő emigrálás. Ezzel a lehetőséggel azonban alig-alig éltek az érintettek, annyira bíztak a magyar haza őket megvédő hozzáállásában. A környező országokból jóval nagyobb arányú kivándorlás zajlott le a harmincas évektől kezdve. Gyulán, az általunk ismert adatok szerint, 1944-ben a zsidótörvé1 Az 1941. évi népszámlálás a magyarországi zsidókat mint izraelita hitközségi tagokat vette számba. A kérdezőbiztosok a vallási hovatartozás tudakolásánál arra is rákérdeztek, hogy az összeírt személy az 1939. évi IV. te. (II. zsidótörvény) értelmében zsidónak tekintendő-e, és a számlálólapra följegyezték az izraelita vallású szülők és nagyszülők számát is. 2 Sebők, 2013. Ha jóval kisebb arányban, de az ellenkező irányú áttérés is folyamatos volt. A statisztikai adatok szerint 1919-et követően legtöbben 1922-ben léptek be, ill. tértek vissza az izraelita egyházba, szám szerint 340-en, legkevesebben 1938-ban, ill. 1940-ben, száz fő alatt, de érdekes módon 1942-ben 280-an. Zeke, 1990.1. k. 194-195. 3 K. Farkas, 1999. http://mek.niif.hu/02000/02082/html/farkas.htm (Letöltve: 2014. 04. 03.) 77
