Erdész Ádám - Kovács Tamás: A holokauszt Békés megyei történeteiből (Gyula, 2014)

Erdész Adám: Gyermekkor a holokauszt idején

elé kerültünk. Az egyik csíkos ruhás a nevét is mondta, dr. Mengelének hívják. Arcára, elegáns ruhájára, szemére tisztán emlékszem. Rám nézett. Kedvesen, de kissé ironikusan mosolygott, s tapintatosan, de határozottan jobbra mutatott. Láttam, hogy Dezső bácsi és Stern tanító bácsi a másik irányba megy. De Jani és Robi követ engem. Pontosan nem értettem, mi történik, de azt valamilyen módon éreztem, hogy részese vagyok valaminek, ami misztikus és borzalmas, s aminek jelentősége emberi elmével nehezen fogható fel.”46

A több mint 3000 embert szállító, Békéscsabáról június 26-án indított szerelvény június 29-én érkezett meg Auschwitzba, a Békés megyeieket is szállító debreceni és a szolnoki vonat július 1-jén. Balogh István kutatásai szerint 4714 Békés megyei volt ezen a három vonaton. Közülük 4100-at — 87 % — az érkezés napján meggyilkoltak a gázkamrákban.47 Közöttük voltak a gyerekek, csak a nagyobb növésű, erősebbnek látszó, tizennégy éves vagy annál idősebb fiúknak és lányoknak volt esélyük a túlélésre.

Az Auschwitz-Birkenauba kerülő foglyok és közöttük a fiatal fiúk és lányok sorsáról többen és többféle formában írták. A legismertebb interpretáció Kertész Imre Sorstalanságz. Forrásaim között van kettő, amely igen részletesen beszámol arról, mi történt a szelektálás után. Hirsch Gábor Birkenauban, tartalékmunkásként vészelte át a tábor felszabadításáig tartó időszakot, Szegő György Bajorországba került kényszermunkára. Ahhoz, hogy egy gimnazista korú fiú túlélje a koncentrációs tábort, a munkatábort, egészen különleges szerencse, néhány, kritikus pillanatokban — ösztönösen vagy tudatosan — meghozott jó döntés és egy, a lágerhierarchiában magasabban álló felnőtt segítsége kellett. A gyenge táplálék miatti éhezés, az órákig tartó sorakoztatások, a munka, a járványokká fokozódó betegségek és nem utolsósorban a lelki gyötrelmek nagyon gyorsan legyöngítették a felnőtt, erős fizikumú emberek szervezetét is. S előbb-utóbb legtöbben az ismétlődő szelektálásokon a munkaképtelenek közé, azaz a megsemmisítendő foglyok közé kerültek. Hirsch Gábornak a nála egy évvel idősebb unokatestvére segített egy darabig. A nagyobb fiú az egyik blokk-elöljáró csicskása lett és olykor tudott valami élelmet adni unokaöccsének, egyszer pedig szelektálásnál hozta kedvezőbb helyzetbe. Szegő Györgynek a bajorországi Mühldorfban is segített apja tekintélye és hajdani kapcsolatrendszere. Amikor az egykori békéscsabai tisztiorvos, Szalai Dezső felismerte a kórházban a már végzetesen legyengült fiút, rendszeresen táplálni kezdte. Sőt, a maga kiütéses tífusz miatt bekövetkezett halála után is gondoskodott róla: kórházi kollégáit kérve meg arra, hogy vigyázzanak a fiatal gyerekre. De mindez nem lett volna elég, Hirsch Gábort kétszer is kiemelték a

46 Szegő, 1999. 113.

47 Balogh, 2007. 64.

71