Erdész Ádám - Kovács Tamás: A holokauszt Békés megyei történeteiből (Gyula, 2014)

Erdész Adám: Gyermekkor a holokauszt idején

és Mezőkovácsházáról további 2200 embert szállítottak be.33 A Szarvasi, Gyomai és Szeghalmi járásból — Dévaványa, Endrőd, Füzesgyarmat Gyoma, Körösladány, Szeghalom, Vésztő — június 16-án, Balogh István kutatásai szerint 1598 személyt szállítottak a szolnoki gyűjtőtáborba.34 A ma Békés megyéhez tartozó Sarkad környéki bihari községek 226 zsidó lakosát a nagyváradi gettóba deportálták.35

A gyűjtőtáborok infernális helyek voltak, azzal a céllal hozták létre ezeket, hogy az összegyűjtött embereket rövid időn belül elszállítsák Németország vagy a lengyel területek felé. Zsúfoltság, éhezés és kegyetlenkedés jellemezte a táborokat. A fogva tartottak egy részének csak a szabad ég alatt jutott hely. Békéscsabán éjszakára a dohánybeváltó barakkjai rendkívüli zsúfoltság árán sok embert befogadtak, de így is volt rá példa, hogy a környékbeli községekből érkezők a szabadban éjszakáztak. Szolnokon egyes transzportok végig fedél nélkül maradtak. „Szolnokon egy hétig voltunk a gyűjtőtáborban, de ez fedél nélkül a puszta földön, esőben volt, nekem sokkal hosszabb időnek tűnt” — olvashatjuk a körösladányi Weisz Judit visszaemlékezésében.36 Ide került a gyermekei jövőjét oly gondosan építő Kner Imre leánya, Zsuzsa is. „Ez volt talán a legborzalmasabb része az egésznek. [...] Szolnokon anyám könyörgött nekem, legyünk együtt öngyilkosak” — írta 1945 augusztusában a család egy közeli barátjának.37

Hogy a szabad ég alatt esőben egy anya hogyan próbálta védeni a megázástól és a felfázástól kisgyermekeit, arról a nagyváradi gettó egyik lakójának visszaemlékezésében olvashatunk. „Akkor esni kezdett az eső — idézte fel az egyik szörnyű éjszakát Klein Zelma —, tető nem volt a fejünk felett. Egy végeláthatatlan éjszakán át a kinyitott esernyőt a fogam között tartottam. Két karommal a gyerekeimet fogtam, hogy a szakadó esőben legalább az arcukat ne érje a víz. A két karom görcsöt kapott, az arcizmaim megmerevedtek. Azzal biztattam magamat: ki kell tartanod! Néha a gyermekeim kimerültén elbóbiskoltak, majd újra felébredtek és nyöszörögtek. Sok felnőtt is nyöszörgött. Néhány kisgyermek és beteg az eső után elhunyt”.38 A visszaemlékezés szerint meséléssel, játékkal és a hidegtől, esőtől való védelemmel sem lehetett megakadályozni a gyerekek erejének és életkedvének megtörését.

A gyerekek és a fiatalabbak visszaemlékezéseikben rendszeresen említik a WC helyett használt latrinát, vagyis a földbe ásott árkot. A latrinákra fektetett gerendákról egyesek beleestek az ürülékbe. Egy ötéves makói kisfiú a gyűjtőtáborból

33 Balogh, 2007. 57-58.

34 Uo. 60.

35 Uo. 61.

36 Verő Gáborné Weisz Judit visszaemlékezése. Balogh, 2007. 278.

37 Kner Zsuzsa Mata Jánosnéhoz, 1945. aug. 19. MNL BéML XV. 33. Xerox-tár 317. tétel.

38 Lőwy, 2014. 440-441.

68