Erdész Ádám - Kovács Tamás: A holokauszt Békés megyei történeteiből (Gyula, 2014)

Erdész Adám: Gyermekkor a holokauszt idején

évesek voltak. Két kérdés foglalkoztatta a legerősebben, az első: ilyen körülmé­nyek között hogyan nevelje önérzetes emberré és jó magyarrá gyermekeit. Gyö­törte az a kérdés is, hogy nem tesz-e rosszat a fiának, ha — az eredeti tervek szerint - a családi nyomda átvételére neveli, elzárva előle más, nagyobb mobilitást adó lehetőségeket. 1939 áprilisában a következőket írta barátjának, Fülep Lajosnak: „[...] áldozza fel a családja részére rezerválandó tartalékot az ember, azért, hogy az üzem a más prédájává váljon, és maga hátvéd nélkül maradjon egy szerencsétlen fordulat esetén? És lelkileg: hitesse el a gyerekkel továbbra is, amiben eddig nevel­te: hogy magyarnak, hívő és bízó embernek kell maradnia, akinek jóban-rosszban ki kell tartania s tovább is készülnie kell arra a pályára és feladatkörre, amerre születése és körülményei predesztinálták? [...] Dobjam oda áldozatul annak a vak véletlennek, hogy eltölt éveket az itt szükséges és sehol másutt fel nem használha­tó dolgok megtanulásával és aztán mégis el kell kotródnia innen, hiszen egyelőre legfeljebb nyomdai munkás lehet, ameddig ki nem terjesztik az arányszámot a fizikaiakra is, ami a közszállító üzemekre nézve miniszteri rendelettel már meg is történt néhány hónap előtt? — Mit teszek, ha felbukkan benne a gondolat, hogy nem szabad jóhiszeműnek és tisztességesnek lennie, mert ez életveszélyes.”nMás élethelyzetből fakadó, de mégis hasonló kérdés sok szülőt gyötört. Milyen iskolát válasszanak, amikor a normális körülmények között adódó pályák elzáródtak, s a számba jöhető iskolák közül vajon melyik az, ahol a gyereket nem éri megaláz­tatás? S ha kisebb volt a gyermek és ilyen kérdésekben még nem kellett dönteni, ott is ott volt a bizonytalanság, az ismeretlen jövőtől való félelem. Kner Imre leg­fiatalabb öccse is három- és hatéves gyermekére gondolt, amikor újra és újra azon töprengett, hogy megpróbáljon-e kivándorolni vagy maradjon Magyarországon. „[...] ez nem egyszerű a gyerekekkel szemben, akiknek az életét tönkretehetem azzal az aktív beavatkozással az életükbe, ha elviszem őket vagy, ha itt maradok ve­lük”12 — írta testvérének a döntés előtti napokban. Noha az amerikai kivándorlás megszervezése és kivitelezése a legnehezebb feladatok közé tartozott, mégis na­gyon irigyelték azt, aki ilyen dilemma előtt állott. Kner Albertnek és gyermekei­nek felesége amerikai állampolgársága adott esélyt az amerikai bevándorlásra. Élt is vele s a háború után nyomdászként, reklámszakemberként amerikai mértékkel mérve is nagy karriert futott be a tengerentúlon. Kner Imre másként határozott, a szűkebb családjával való megbeszélés után arra a döntésre jutott, hogy korábbi nevelési és etikai elvein hajszálnyit sem változ­tat. Az egyik budapesti reálgimnáziumban tanuló fiának írott leveleiben többször is bemutatta azokat a gazdasági és társadalmi folyamatokat, amelyek az antisze­11 Kner Imre Fülep Lajoshoz, 1939. ápr. 25. Sümegi, 1990. 144. 12 Kner Albert Kner Imréhez, 1939. dec. 27. MNL BéML XI. 9. A Kner-nyomda ir. b/7. 6o

Next

/
Thumbnails
Contents