Erdész Ádám - Kovács Tamás: A holokauszt Békés megyei történeteiből (Gyula, 2014)

Soós Viktor Attila: Boldog Apor Vilmos, az üldözöttek megmentője

hogy tárgyalásaival, kéréseivel enyhítse a magyar zsidótörvények által keletkezett testi és lelki nyomorúságot. Gondoskodását nem korlátozta a katolikus vallású zsidókra. Készségesen a magáévá tette a protestánsok és nem-keresztények ügyét is. Az ország megszállása után német parancsra nálunk is megkezdődött gettóba zárás és deportálás ellen nála szokatlan keménységgel és hévvel vette fel a harcot. A Püspöki Karban ő volt az ellenállás hajtómotorja. Serédi bíboros oldalán részt vett a kormánnyal folytatott tárgyalásokon, és a közös püspökkari tiltakozó körlevél megfogalmazásában. A hercegprímást egyre újabb és újabb lépésekre sürgette. Feltétlenül szükségesnek tartotta, hogy a Püspöki Kar nyíltan és világosan kifejtse a hívek előtt a katolikus álláspontot. Ezzel kapcsolatban írta a Prímásnak: „Jól tudom, hogy egy ilyen lépésnek különféle kellemetlen következményei lehetnek: újságproblémák, rágalomhadjárat a papság ellen, anyagi károsodás, lefoglalások, korlátozások iskolai és egyesületi viszonylatban, esetleg lefogások és kínzások. Meggyőződésem szerint azonban mindezt vállalnunk kell...”

1944 pünkösdjén éppen a székesegyházba indult, amikor a kezébe adták a Győri Hírlapot, amely nagy címbetűkkel hozta a hírt, hogy Győrött is felállítják a gettót. Erre félretette elkészített ünnepi prédikációját és improvizált beszédében addig tőle még soha nem hallott éles hangon és szenvedéllyel bélyegezte meg a kormány intézkedésének embertelenségét. „Aki a kereszténység első és legnagyobb parancsát, a szeretet parancsát megtagadja — mondotta többek között a katedrálist zsúfolásig megtöltő hívőseregnek — és azt állítja, hogy vannak emberek, csoportok és fajok, amelyeknek a gyűlölete meg van engedve; aki azt hirdeti, hogy szabad embereket kínozni, ha azok négerek, vagy zsidók, azt — bármennyire is dicsekszik a kereszténységével — pogánynak kell tekintenünk... Mindenki, aki emberkínzást helyesel, vagy abban részt vesz, súlyos bűnt követ el, és mindaddig nem kaphat feloldozást, amíg ezt a nagy vétket jóvá nem teszi...”19

A nagymise elmondása után pedig azonnal írógéphez ült és levelet írt Jaross Andor belügyminiszternek. „Mint az ősrégi Győr városának püspöke tiltakozom a rendelkezés ellen, amely előzetes bírói ítélet nélkül ártatlan embereket, köztük bűncselekmény elkövetésére képtelen kisgyerekeket is, súlyos büntetéssel sújt. Mindazokért a betegségekért és halálesetekért — írta a püspök —, amelyek ennek az intézkedésnek a következményei lesznek, Isten és a történelem színe előtt a Miniszter Urat teszem felelőssé.” Jaross élőszóbeli válasza úgy hangzott, hogy ha nem nézné a levélíró egyházi méltóságát, akkor internálná. „Állok elébe!” — felelte kurtán a püspök.20

Mivel a tervezett megoldás mellett 17 személy jutott volna egy szobára, a helyi

19 Közt, 1884. 56-57.

20 Közi, 1984. 57.

105