Erdész Ádám - Kovács Tamás: A holokauszt Békés megyei történeteiből (Gyula, 2014)

Diósi Lajos: A holokauszt Békés megyei történetei elé

A holokauszt Békés megyei történetei elé Egy kisvárosban megölték a két éven aluli zsidó gyermekeket. Ahogy egypár évti­zeddel később keletkezett írás rögzíti. Az írás évszázadokkal későbbi változatában maradt ránk. A betlehemi gyermekek a mi féltekénkén mítosszá váltak: a keresz­tény világ ártatlan szentjei, magyarul az aprószentek ők. Egy magyar kisvárosban vagyunk, a vészkorszak után hetven évvel. A dolgok rendje, hogy az eredeti történetet a szemtanúk, a népi emlékezet, és az intézményi emlékezet alakítja. A holokauszt ma a 20. század talán legpontosabban feltárt eseménye, már ami a tényeket illeti. Önök, a mai konferencia előadói az intézmé­nyi, azon belül a tudományos emlékezet alakítói. Önök pontosan tudják, hogy a magyarországi vészkorszak tényeinek feltárása az első negyven-ötven évben éppen hazánkban nem volt lehetséges. A szocialista államrend megszűntekor a magyar vészkorszak tudományos irodalmának döntő része a nyugati világ kutatóinak munkája volt. A kisvárosi vészkorszak még a lefojtott hazai kutatáson belül sem volt téma. Mit tudunk a szemtanúi és a népi emlékezetről? Az életben hagyott gyulai ül­dözöttek családjaiban negmaradt, beivódott, mi történt. Mindenki mindenkinek tudta a sorsát, veszteségeit. Már az 1960-as években jártunk, és még mindig foly­tak a történetek, és a könnyek is. Több gyulai túlélő részletes emlékiratot hagyott hátra, a publikálás reménye nélkül. Az emlékiratok feldolgozását, publikálását egyikük sem érte meg. A nem zsidó szomszédok 1944—45-ben meghallgatták, sokan megismerték a túlélők beszámolóit. És talán ezekben a nem zsidó csalá­dokban is továbbélnek az utólag megismert szenvedéstörténetek. Semmi nem lett közismertté az egykori gyulai nem zsidó átlagembernek a vészkorszak időszakáról őrzött emlékeiről, vagy legalább az impresszióiról. Ilyen dimenziójú brutális intéz­kedéseket nem látott addig. És azóta sem, már ha ismét a tényeket nézzük. Mégis, szó, írás nemigen tanúskodik arról, mit láttak ők. És lassan elment, elmegy a vészkorszak kortárs generációja, áldozat és szem­lélő. A gyulai városi népi emlékezet nem talált utat a holokauszthoz. A közösségi mechanizmus mindmáig nem kezdte el morzsolni a tragédia történetét. így az­tán nem válik mítosszá sem része, sem egésze, sem személyek, sem csoportok. 9

Next

/
Thumbnails
Contents