Erdész Ádám: Békés megye története (Békéscsaba, 2010)

A "hosszú 19. század" – Az integráció kora

köszönhetően a Körös és a Berettyó mai Békés megyére eső szakaszán mintegy 75 000 katasztrális holddal nőtt a szántóterület. A vízszabályozási munkálatok nagyobbrészt állami támogatás nélkül mentek végbe. A kisebb és nagyobb birtokokról kivont tőke lassította a gazdálkodás modernizálását.

Hasonló léptékű infrastrukturális fejlődést hozott a dualizmus korszaka. Néhány évvel az Arad—Budapest vonal átadása után napirendre került az Alföld-fiumei vasút Nagyvárad és Szeged közötti szakaszának megépítése. A kezdeményező lépést a Wenckheim Béla, Tre- fort Ágoston, Károlyi György nevével fémjelzett, gabonaexportban érdekelt alföldi földbirtokos csoport tette meg. A vonalat 1871-ben adták át a forgalomnak. A két vasútvonal Békéscsabánál metszette egymást, ezzel Csaba a vasútépítés legnagyobb nyertesei közé került. A fővonalakhoz kapcsolódva folyamatosan épültek ki a környező megyéket is érintő, teher- és személyszállításra egyaránt használt szárnyvonalak. A korszak elején a gazdaság fejlődését akadályozó tényező volt a közutak állapota. A hosszabb esőzések idején szinte lehetetlenné vált a közúti közlekedés. Munkácsy Mihály emlékezéseiben lejegyezte, hogy az 1850-es években egy novemberi napon hogyan érkezett meg Békéscsabára: „... kocsink megfeneklett az úton. Ló és kocsi fekete sártengerben úszott, valóságos mocsár közepette. Az utat karók jelez-