Erdész Ádám: Békés megye története (Békéscsaba, 2010)

Az újratelepülés és az újjáéledés

cr-‘1>

Békés megye visszailleszkedett az ország igazgatási és gazdasági rendszerébe. Sőt, a napóleoni háborúk idején a megye már az ország éléstárának számított. Mindezzel párhuzamosan zajlott a megyébe települt, esetenként igen elvadult állapotban lévő népesség együttélésre, teljesítményre képes közösséggé formálása. Az utóbbi feladatot elsősorban az egyházak hajtották végre. Kiemelkedő szerepet játszottak e munkában az európai egyetemeket megjárt, a maguk korának kiemelkedő egyéniségei közé tartozó evangélikus lelkészek. Markovicz Mátyás és Tessedik Sámuel például a szószékről is hirdette azokat a tanításokat, amelyekkel a családtagok egymás iránti kötelességeit, az egyes ember és a közösség kapcsolatát és a hatóságokhoz való viszonyát szabályozták. A Békés megyében szép számmal működő s koruk átlagából messze kiemelkedő evangélikus lelkészek, büntetéstől a tanításig, igen gazdag eszköztárral éltek. Munkájuk eredményét mi sem jellemzi jobban, mint, hogy alacsonyabb szintű iskolák után, 1780-ban megnyílt Tessedik Sámuel gyakorlati gazdasági iskolája, amely az ország határain túl is elismerést szerzett alapítójának. 1802-ben pedig megkezdte működését Mezőberényben az első gimnázium. Tudományos munkáik révén ugyanezek az evangélikus lelkészek rajzolták fel Békés megyét az ország virtuális térképére. Az újratelepülés után Tessedik Sámuel lett a megye első olyan polgára, akinek munkáséi