Erdész Ádám: Békés megye története (Békéscsaba, 2010)
Az újratelepülés és az újjáéledés
G Gd meg nagy területeket, ritka szövetű településhálózat alakult ki. A településhálózat csomópontjai a nagy határú mezővárosok lettek. A korabeli megye települései közül hét — Békés, Csaba, Magyargyula, Németgyula, Szarvas, Gyoma, Füzesgyarmat - szerezte meg a mezővárosjogállást. E települések mellett mezővárosi funkciókat látott el Mezőberény és Orosháza is. A ma Békés megyéhez tartozó Battonya és Dévaványa ugyancsak mezővárosi jogállású település volt. A nagy kiterjedésű határokban tanyák keletkeztek, illetőleg a későbbiekben nagyobb területek kerültek át majorsági kezelésbe. Békés megyében a mezőváros-tanya településszerkezet tipikusnak tekinthető. Már a 18. században szállások jöttek létre a települések határában: a II. József korában készített katonai felvétel tanúsága szerint például Békés határában 243, Békéscsaba határában 268, Orosháza határában 85 szállást regisztráltak. A gyorsan növekedő, jó feltételekkel induló mezővárosok polgárai gyarapodtak a legnagyobb ütemben. A korábbiakhoz képest nyugalmat és biztonságot hozó 18. század az egész ország számára a regenerálódás, az erőgyűjtés időszaka volt. Még inkább így volt ez Békés megyében: az 1715-ben két-háromezer lakost számláló vármegye népessége az 1780-as években — a II. József utasítására végrehajtott első népszámlálás adatain nyugvó számítás szerint - elérte a 70 000 főt. Természetesen q*9d
