Erdész Ádám: Békés megye története (Békéscsaba, 2010)
A hódoltság kora
... <r N e adj el engem, szerelmes atyám, mert megvér az isten. 37. E szavát hallván kis magzatomnak csak elcsudálkozám, Okos beszédén én őnékie igen álmélkodám, Sírásom miatt amint szólhatnék, nékie ezt mondám. 38. Nem én adlak el szerelmes fiam, őrizz az isten! Hanem a tatár ád el tégedet a török kezében. Menj el szép fiam! Nem vehetlek már többé az ölemben.... 40. E szót elhagyván, a pogány török fiamat elvivé, Kiért ő magát siralmasfiejem bánatnak ereszté, Ott leborulék szörnyű sírással arccal a föld felé, 41. Nagy keservesen siratom vala édes magzatomat, Két kezem közül kiragadtatott édes szép fiamat, Nagy óhajtással kérem istentől az én halálomat.... A tíz évig tartó blokádharcokat követően 1695 januárjában a császári csapatok egy hidrológiailag lepusztult s csaknem teljesen elnéptelenedett vidék központját foglalták vissza a töröktől. A megye történetének kontinuitása megtört, azaz a honfoglalástól kezdődő évszázadok alatt a földrajzi és épített környezetben felhalmozott materiális értékek csaknem teljesen megsemmisültek, a nemesi vármegye szervezete nem létezett, az erőteljesen strukturált, széles körű privilégiumokkal rendelkező mezővárosoknak az emléke is elenyészett. A protestantizmus elterjedésekor felállított iskolák rég bezártak. A török kiűzése után még 31 településre visszaszivár-
