Erdész Ádám: Békés megye története (Békéscsaba, 2010)

A hódoltság kora

rópa egyes részein kimondottan figyelték, mi történik a Körösök partján: a korabeli augsburgi és nürnbergi újságokhoz 11-14 nap alatt érkeztek meg az ostromról szóló hírek.

A vár és környéke a török védelmi övezet része lett: családos polgári lakosok viszonylag kevesen települtek ide, de az újonnan meghódított területet is szervesen beleillesztették az oszmán közigazgatás rendszerébe. Gyula a temesvári vilajetbe tartozó gyulai szandzsák központja lett. A megye kisebbik része a szolnoki szandzsákhoz került. Gerelyes Ibolya kutatásaiból tudjuk, hogy a betelepülők fokozatosan keleties mintára átalakították a város egy részét. A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi adóösszeírásait publikáló Káldy-Nagy Gyula szerint a század legvégéig a terület népessége az érzékelhető belső migráció mellett sem változott meg gyökeresen.

Gyula elestét követően a nemesi vármegye szervezete megszűnt, sem alispánt, sem szolgabírókat nem választottak. Volt arra példa, hogy a hódoltsági megyék adminisztrációja megmaradt, és székhelyétől távol, a jogfolytonosságot őrizve működött. A megyeszervezet szétesésének oka a megyebeli Habsburg- és Erdély-párti nemesség változatlan szembenállása volt. A vármegye eltűnésének káros következményei lettek. Az egyes tulajdonosok mindent megtettek, hogy a hódoltság területén