Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)
Erdész Ádám: Ami a tarisznyába került – Márki Sándor indulása
maradt volna adós a viszontválasszal, de a szerkesztő a téma erős aktuálpolitikai tartalmára való tekintettel, a kisdiákot védve - legalábbis maga így érvelt - ezt már nem hozta le.43 A cikksorozat befejező részét követő vita ellenére — másutt éppen annak köszönhetően — nagyot nőtt az immár V. osztályba lépett Márki tekintélye. Tanárainak egy része még többet foglalkozott vele, írásai pedig továbbra is sorjáztak, nemcsak helyi, hanem országos lapokban is. Még 1868-ban közölte a komáromi földrengésről szóló írását a Hon, a következő évben a Nagyváradi Lapokban írt az 1792. évi koronázás történetéről, leveleket közölt a „Martinovics-féle ügy” kapcsán, három részben publikálta Napóleon hadjáratának időszakát felidéző „vázlatait”.44 Míg Békésben az öreg régiségbúvár, Mogyoróssy János kezdeményezte a megye történeti emlékeit gyűjtő és feldolgozó intézmények létesítését, Nagyváradon 1869-ben az akkor 16 éves Márki tett közzé komoly felhívást e tárgyban. A Magyar Történelmi Társulat Hont megyei forrásfeltáró kirándulásához kapcsolódva a következő indítvánnyal fordult a Bihar megyei történetkedvelőkhöz: „Senki, semmi sem lehet anélkül, hogy múltja ne volna, és tagadhatatlan, hogy ez hat ki további életére is; de — mint Mikó mondja egy helyen — »nem elég a fényes múltra büszkén hivatkozni, ismerni kell azt«. [...] Megyénknek is vannak levéltárai, régiségei, álljanak tehát a Bihar megyei történetkedvelők egy társulatba, mely azok megóvására s ezen felül terjesztésére és fenntartására alakuljon; szervezzenek egy megyei múzeumot a megyének saját területén található régiségek befogadására. Talán sok is lesz egyszerre annyit óhajtani — de mégis folytatom. Állítsanak egy társulati levéltárt, mely akként volna kivihető, ha azok, kik szerencsések különösen megyénkre vonatkozó okmányokat vagy régi, megyénkben nyomott könyveket bírni, ezeket eredetiben vagy hiteles másolatban a társaság számára megküldenék, s ezzel ösz- sze lehetne kapcsolni egy községi pecsétgyűjtést is.”45 Márki világos okfejtéssel, az intézményszervezés realitásaival kevésbé számolva, az elsők között kezdeményezte a történeti kutatás, a tárgyi és írott források megőrzését szolgáló intézmények kialakítását. Feltételezhetnénk, hogy egy ilyen diákot iskolája különös becsben tart, és — legalábbis a felkészítést tekintve — különleges bánásmódban részesít. Egy darabig ez így is volt, de még a gimnázium V. osztályát sem fejezte be Márki Sándor, amikor kimondottan súlyos fegyelmi formulával kicsapták a váradi premontrei gimnáziumból. Az őt szerető tanárok engedményként annyit tudtak enyhíteni a döntésen, hogy lehetővé tették számára az iskolai év végén a külön záróvizsgát az V. osztály anyagából. Ahogy az első sikert, az első nagy konfliktust is a tollának köszönhet43 Napló, 1878. febr. 19. 44 A komáromi földrengés. Eredeti levél 1763-ból. In: Hon, 1. (1868) október 16. (esti kiadás); Az 1792-ki magyar koronázás. In: Nagyváradi Lapok, 2. (1869) 15. sz.; Adatok a Martinovics-féle ügyhöz. Eredeti levelekben. In: Nagyváradi Lapok, 2. (1869) ápr. 21.; Vázlatok I. Napóleon hadjárata idejéből, hazánkban. In: Nagyváradi Lapok, 2. (1869) máj. 1., máj. 12. és máj. 19. 45 SzTEEK RKT MS. 389/1-14. Márki Sándor: A biharmegyei történetkedvelökhöz. 88
