Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)
Erdész Ádám: Ami a tarisznyába került – Márki Sándor indulása
pontot jelentettek. A família katolikus volt, és a család legtöbb tagja vallását aktívan gyakorolta. Márki Sándor anyai nagyszüleiről szólva kiemelte, hogy mindketten nagyon vallásosak voltak, s gyermekeiket is e szellemben nevelték.25 Az édesanya, Zay Julianna mellett a sarkadi plébános, Püspöky Alajos is sokat tett azért, hogy Márki Sándor gyermekként bensőséges élményként élje meg hitét. A plébános még arra is gondolt, hogy a mellette ministránsként szolgáló fiú valaha követi őt a papi pályán. Különleges ajándéknak számított az a kis oltár, amellyel egyszer meglepte őt. Márki Sándor egyik testvérének visszaemlékezésében olvashatunk arról, hogy a kis oltár mellett milyen átéléssel misézett az udvar gyerekei előtt.26 Történészi munkásságát nem határozta meg katolikus volta, de szívesen vállalt szerepet katolikus társadalmi és kulturális szervezetek — Szent István Társulat, Erdélyi Katolikus Státus — munkájában. A családban erős nemzeti szellem uralkodott, 1848 kultikus dátumnak számított. Márki visszaemlékezése szerint szülei az ő nevének kiválasztásakor Petőfi emlékét idézték. „Négy esztendővel voltunk Világos után [...], az osztrák—török háború küszöbén, amikor nemcsak a Mindenváró Ádámok, hanem a Vörösmartyak [is] az államok sorából kitörölt, öt részre szétdarabolt, Ausztriába beolvasztott Magyarország föltámadásában reménykedtek. Ezt a reményt akkor Kossuth Lajos és Petőfi Sándor neve jelképezte. A szabadságharc után született bátyám ezért kapta a Lajos nevet, s húsvét másodnapján ezért kereszteltek engem Sándornak.”27 Más írásában hasonló utalásokat találunk: „Nagy társaság lelkes áldomásokkal ünnepelte családunkban Kazinczy és Széchenyi emlékezetét; mi gyermekek az olasz háború idején piros ingekben és magyar ruhákban vártuk, mikor jön Kossuth, Klapka meg Türr.”28 Nem tekinthető ez egyedi esetnek, a szomszédos Nagyváradról származó politikus, Lukács György memoárjában ugyanerről a jelenségről írt: „... az akkori idők hazafias fellángolásának és reménységeinek levegőjét még a gyermekszoba légköre is híven tükrözte vissza. Legkorábbi visszaemlékezéseim egyike az, hogy nagyobb testvéreim országgyűlésdit játszanak...”29 Márki 1865-ben „kiadott” kéziratos lapjában, A Magyar Ember Barátjában is megtaláljuk a korabeli nemzeti gondolkodás jellegzetes fordulatait. Például az 1865. évi választás Bihar megyei eseményeit élénken követte a lapocska. Ugyanebből az évből Bimbók címen fennmaradt egy kéziratos verseskötet, amely Márki Lajos, Márki Sándor és két barátjuk verseit tartalmazza. A Márki fiúk legtöbb verse a nemzeti történelem kiemelkedő alakjairól és eseményeiről — Lehel vezérről, a tatárjárásról, Dugovics Tituszról, Rákóczi Ferencről - vagy éppen a szabadságról szól.30 Márki későbbi írásaiban gyakran 25 Márki, 1917. 8. 26 SzTEEK RKT MS. 342. A Márki család visszaemlékezése Márki Sándor gyermekéveire. 27 Uo. MS. 412. Márki Sándor: Önéletrajz (töredék). 28 Márki, 1917. 9. 29 Lukács, [1936]. I. köt. 16. 30 SzTEEK RKT MS. 227. Bimbók. Szerk.: Kratochvill Gy[ula]. N[agy]Várad, 1863. 84
