Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)
Erdész Ádám: Ami a tarisznyába került – Márki Sándor indulása
Erdész Ádám Ami a tarisznyába került - Márki Sándor indulása Márki Sándort az 1880-as évek közepétől az első világháború végéig a vezető történészek között tartották számon. A legtermékenyebb kutatók közé tartozott, a szakirodalmi munkásságát számba vevő bibliográfia 1244 tételt tartalmaz. Ugyanitt száznál több róla szóló írás, illetve vele készült interjú adatait találjuk meg.1 Életművében a kor kiemelkedő szakmai és módszertani teljesítményei közé tartozó monográfiák mellett voltak olyan munkák is, amelyek befolyásolták a korabeli közgondolkodást. O írta meg az első teljesnek tekinthető Rákóczi- monográfiát, feldolgozta az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc történetét. Korai Dózsa-monográfiájával felülírt évszázadok alatt rögzült történeti interpretációkat. Fiatal korától kezdve szívesen dolgozott újságokba, cikkei a szakkönyvek olvasóin túl, szélesebb rétegekhez juttatták el gondolatait. Márki történészi hatását megsokszorozta tanári munkája, 1876-tól 1892-ig aradi, majd budapesti középiskolákban tanított, 1892-ben a kolozsvári egyetem tanára lett. 1925-ben bekövetkezett haláláig folyamatosan tanított. Levelezése és naplói szerint azok közé a tanárok közé tartozott, akik nagyon figyeltek diákjaikra, ez a tanári attitűd tanításának hatását éppen a legtehetségesebbek között növelte meg. Ha még azt is hozzátesszük, hogy aradi tanár korától kezdve írt tankönyveket - volt, amelyik 14 kiadást ért meg-, elmondhatjuk, hogy Márki egyike volt azoknak, akik az 1890-es évektől befolyásolták a történeti közgondolkodást. Abban a korszakban, amikor Márki működött, a történettudomány a nemzeti identitás tudománya is volt, a vaskos monográfiákat viszonylag sokan forgatták.2 A történelem iránti kiemelt érdeklődést tükrözi a magánkönyvtárak korabeli vizsgálata is. A magánkönyvtárak állományát igen széles mintán áttekintő György Aladár 1885-ben a következő megállapításra jutott: „A legelterjedtebb szakok közé tartozik magánkönyvtárainkban a történelem, mely alatt azonban igen csekély kivétellel csak a hazai történetre vonatkozó művek gyűjteményét kell érteni.”3 A történettudomány korabeli szerepe felveti a kérdést, egy-egy széles körben ható történész világlátását milyen tényezők befolyásolták? S úgy hiszem, nemcsak az egyetemi szemeszterekre, a szemléletformáló történetfilozófiai és módszertani munkákra kell gondolnunk, hanem azon teljes tényező-együttesre, amely egy-egy 1 Ki.ukovitsné-Rácz-Szabó, 1992. 2 L. erre Mann Miklós kötetünkben közölt tanulmányát. 3 Gyáni, 1999. 390. 77
