Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)
Dusnoki-Draskovich József: Följegyzések Zsilinszky Mihály pályakezdéséről
más és más körülmények vesznek körül, hol nemzetiségi és faji, vallási és erkölcsi, fizikai és értelmi állapotok egész szövedéke hat közre, melyek sehol és sohasem lehetnek ugyanazok. „Elég tudnunk, hogy az ember elvégre is nem puszta gép, mely a természet és társadalom törvényeinek behatása alatt öntudatlanul mozog, hanem öntudatos lény, aki szellemi tehetségeinél s akarati szabadságánál fogva képes visz- szahatni az események alakulására.” Zsilinszky úgy véli, hogy a tudományos megismerés lehetősége erkölcsi öntudatot ad és társadalmi cselekvésre kötelez: „És végre elég tudnunk azt, hogy mi, kik a mindenségnek csak egy parányát képezzük, kicsinységünk és korlátoltságunk dacára is képesek vagyunk a világtörténelem eseményei fölött uralkodó örök törvényt fölkeresni és fölismerni, s hogy ennek folytán, értelmi és erkölcsi erőink kifejtésével nemcsak képesek, hanem hivatva is vagyunk hatni magunk és mások boldogságának előmozdítására. Ez az erkölcsi öntudat, melyet a történelem tanulmányozása nyújt, elég arra, hogy bízzunk a haladás eszméjében és hogy kutassuk annak törvényeit az emberiség fejlődésében.”72 Értekezésében kitér arra, hogy a nagy emberek munkája csak a többi közönséges ember munkájával együtt képes eredményt fölmutatni. Népiskolai tanítója, Wilim János életét megörökítő, szép kis írásában még radikálisabban fogalmazta meg a „kisemberek” szerepét a történelemben: „Az emberiségnek nem azok a legnagyobb jótevői, kiknek nevét a hír a föld minden sarkán visszhangoztatja, hanem azok, kik szerény hatáskörüket híven betöltvén, folytonos munkálkodás által járulnak az emberiség legmagasabb céljának valósításához anélkül, hogy ezért különösebb földi jutalmat és dicsőséget igényelnének maguknak. Ügy hiszem, hogy [...] az egyes nemzetek fölvirágzása és a közszabadság biztosítása nem annyira külső törvényektől és kormányformáktól, mint inkább a nép felvilágosodási fokától függ. És ha ez állítás, melyet a népek történelme erősen támogat, igaz; akkor [...] a nemzetek legnagyobb jótevőit nem fejedelmek vagy tábornokok fényes udvaraiban, hanem az iskolák szerény tantermeiben kell keresnünk. A nép tanítói, kik hivatásuk teljes tudatával működnek, a haladás igazi előmozdítói.”73 A következőkben Zsilinszky a pozitivista szemlélet képviselői közül Taine történészi munkásságát ismertette egy igen alapos tanulmányban. Magyarországon ő számított a legnépszerűbbnek, az Akadémia 1885-ben külső tagjának is megválasztotta. Újdonságként hat, hogy Zsilinszky Taine írásmódját is dicséri, leíró és művészi alkotó erejét, „mely varázshatalmat gyakorol az olvasó lelkületére”. Kijelenti, hogy „a történetírónak nem lehet nagyobb dicsősége, mint az, ha jó lélekkel lehet művéről mondani, hogy megeleveníti szemeink előtt a letűnt századok alakjait és viszonyait”.74 Taine módszerénél fogva is „a saját idealizmusát és hajlamát erősen 72 Zsilinszky, 1880/b. 36-37. 73 Zsilinszky, 1871/a. 3—4. Haan Lajos első felesége egyébként Wilim leánya volt. Miután felesége már 1848-ban meghalt, 1830-ben húgát, Amáliát vette el. Székely, 1970. 174. 74 Zsilinszky, 1895/a. 17. 54
