Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)
Dusnoki-Draskovich József: Följegyzések Zsilinszky Mihály pályakezdéséről
Feltehetőleg a német változatot is használta, hiszen a mű magyar címe ezt követi, nem az angol eredetiét.58 Zsilinszky szemléletét ekkor már nem a francia és angol romantikus történetírók, hanem a pozitivizmus határozta meg. Ennek jelét láthatjuk a tények hang- súlyozásában. 1868-ban a Kossuth-dalok bevezetőjében nem véletlenül idézi Kossuth szavait: „A tények meztelensége a leghódítóbb ékesenszólás.”59 (1894-ben publikált nagy tanulmányában majd azt fejtegeti, hogy Széchenyi a nemzetiségek viszonyáról vallott nézeteivel megelőlegezte azt, amit Charles Darwin és Ernst Haeckel újabb tanai után Buckle, Herbert Spencer, John Stuart Mill és Hippolyte Taine a nemzetek történetére vonatkozólag mint általánosan megállapított elméletet alkalmaztak.60) „A történelem méltóságával nem fér össze az üres áradozás. Ott állanak a tények...” - szögezte le 1871-ben.61 „Legyen történelem és ne regény, legyen igazság, és ne pasquill” — idézi tőle R. Várkonyi Ágnes.62 Az irodalmi jellegű előadással, a szónoki retorika fogásaira alapozott érveléssel, az erkölcsi vagy bírói ítélkezéssel, személyes elfogultsággal a szigorú tudományosságot, a tények feltárását állítja szembe. Az objektivitásra törekvő történetírás arkhimédészi pontját a tények jelentik, és ennek kapcsán még nem vetődik föl az az episztemológiai probléma, hogy a tények (sőt a kutatás tárgya, objektuma is) csak a történész szakma konszenzusának eredményeként létrejövő konstrukciók. A forrásadatok és a tények feltárásával az igazság kiderítése, a valóság hű rekonstrukciója a történész személyének, szubjektivitásának háttérbe szorításával — ez talán az egyetlen kérdés, amelyet illetően érintkezett egymással a pozitivista történetírás és Leopold von Ranke, illetve a klasszikus német historizmus történetírásának paradigmája. A történész legfőbb törvénye Ranke szerint a tények szigorúan vett feltárása, méghozzá az eredeti, elsődleges források alapján és az értékítéletek, a moralizálás mellőzésével. A történész feladata azonban nemcsak a tények összegyűjtése és egymáshoz illesztése, hanem megértésük is. Ez úgy lehetséges, hogy létezik objektív összefüggés, amely a tényeknek értelmet ad.63 Taine is csodálta a német történészeket, akik empirikus kritikai módszereikkel képesek feltárni a tényeket, amelyek segítségével szerinte a múlt teljes egészében megmagyarázható, ha pontosan meghatározzuk ezen tények vagy ténycsoportok egymás közötti kapcsolatát.64 A pozitivizmus elmélete a természettudományos módszereket kínálta a történészeknek, de ezek az empirikus forráskutatás és a források értelmezése terén nem nyújthattak segítséget. Ügy látszik, hogy Zsilinszky — gyakorlati kutatásai eredményeként — szintén felismerte a levéltári kutatás és a történeti forráskritika, vagyis a pozitivista szemlé58 Lecky, 1872—1873. A német cím: Geschichte des Ursprungs und Einflusses der Aufklärung in Europa. 59 Zsilinszky, 1868/a. 3. 60 Zsilinszky, 1894.47-48. 61 Zsilinszky, 1871/b. 96. 62 R. Várkonyi, 1961. 146. 63 Vö.: Iggers, 2007. 22-31.; Maurer, 2003. 64 Breisach, 2004. 282. 50
