Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)
Dusnoki-Draskovich József: Följegyzések Zsilinszky Mihály pályakezdéséről
vényszerűségek keresése a feladat, a kollektívum, a gondolkodásmódok, a tömegek vagy a nép élete, mindennapjai is érdekessé válhatnak. A történészt — kiragadva Pauler világos szembeállítását — kitűzött céljától függően esetleg jobban érdekelheti „az, hogy mit evett a sokszor igen buta tömeg”, mint „a hősök bátorsága, az államférfiak esze”.49 Ez a történetírás a nemzetgazdászat, a statisztika, a demográfia és a földrajz eredményeire próbál támaszkodni, így valóban egy újfajta művelődés- vagy társadalomtörténet bontakozhatna ki. Tóth Zoltán értékelését idézhetjük: „a század egyik legjelentősebb társadalomtudományos vállalkozásáról van szó, mégpedig igen bőséges - egyesek szerint túlzott — argumentációval, s ehhez képest forráskezelésében is igen jó színvonalon”, ezt pl. a Buckle-t gunyorosan bíráló Droysennek is tudnia kellett.50 Pauler Gyula 1871-ben igen jól összegezte akadémiai székfoglaló beszédében a pozitivizmusnak a történetírásra tett hatását. Ebből is az derül ki, hogy már itt megjelenik az egzakt tudományosságra (számszerű adatokkal), objektivitásra (az ennek lehetőségében bízó optimizmussal), az interdiszciplinaritásra, a széles összefüggéseket hosszú időtartamban bemutató szintézisre, az emberi élet teljességének átfogására való törekvés, az összehasonlító vizsgálat kezdeményei, az individuális, az egyes esemény helyett az általános, a tömegek és korszellem — avagy modernebb szóval a kollektív mentalitás - iránti érdeklődés. Tehát csupa olyan vonás, amely (pl. Emilé Dürkheim, Francois Simiand és Henri Berr közvetítésével) majd — természetesen a tudományok sokkal magasabb fejlettségi szintjén és differenciáltabban — az Annales-iskola történetírását fogja jellemezni. Pauler csak azt utasítja el, ha a történész munkájával filozófiai tételeket igyekszik bizonyítani, illusztrálni. (Két év múltán Comte filozófiájáról írva jut arra a véleményre, hogy Buckle és Draper is ezt teszi.) A pozitivizmus valódi tudománnyá teheti a történet- írást, de a történésznek először a konkrét eseményeket, jelenségeket és a tényeket kell feltárnia, összefüggésbe állítania és elbeszélnie.51 Az 1860-as, 1870-es években Magyarországon is hatottak a pozitivista eszmék, a művelődéstörténet emlegetése divatossá lett,52 bár láttuk, hogy bírálták is történész reprezentánsait, akiket a szakma jó része - különösen német földön — elutasítóan fogadott. A fiatal tanár Zsilinszky számára a pozitivista filozófia és történetírás elsősorban egy modern, tudományos szintézist kínált, amelynek alapján az emberi vagy az európai történelmet új szempontból lehetett megközelíteni és elbeszélni. Ügy tűnik, eddig nem figyeltek föl a társulat keletkezéséről írott dolgozata bevezető gondolataira, amelyeket pedig érdemes idézni: „A tudománybeli haladásnak egyik szép tanúsága, hogy korunkban az emberiség történelmében nem annyira az egyes események és cselekmények, mint inkább az egyes korszakok értelmi jellegé49 Pauler, 1875. 725-726. 50 Tóth, 2003. 95.; Droysen, 1863. Vb. még: R. Várkonyi, 1963. 51 Pauler, 1871. 52 R. Várkonyi, 1961. 187. 4s
