Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)
Dusnoki-Draskovich József: Följegyzések Zsilinszky Mihály pályakezdéséről
házközségben vonzóbbá tegyék, a gimnáziumi tanárok a vasárnapi istentiszteletek alkalmával egyházi szónoklatot mondtak, amelyből Zsilinszky igencsak kivette a részét. A hosszú téli estéken az ismerős családoknál váltakozva rendezett teaestélyeken pedig a fiatalabb tanárok — köztük Zsilinszky - közérdekű tudományos felolvasásokat tartottak. Nősülése előtt egyébként Chovan Zsigmond tanító házában, kedves és kedélyes baráti körben, gond és keserűség nélkül teltek napjai, ahol nem hiányzott a tréfálkozás, az együttes éneklés/zenélés.30 A tanítás mellett ismeretterjesztő előadásokat tartott, tankönyveket írt és dolgozott át az általa tanított tantárgyakhoz, történelmi műveket fordított francia és angol nyelvből, lefordította és kiadta Tessedik Sámuel önéletírását. Sorjában jelentek meg történelmi dolgozatai, köztük a Szarvas történetét áttekintő kismonográfia (a község 150 éves fennállása alkalmából), amelyet szlovák nyelven is közzéadott. 1866-tól 1874-ig húsznál több számottevő munka került ki a keze alól! A történelmet az alsóbb osztályokban életrajzok formájában próbálta meg földolgozni és vonzóbbá tenni, szakítva a politikai változások szerint tagolt korszakonkénti tárgyalással. Történelemtanítási módszere az érdeklődés állandó ébrentartása volt. Igen büszke volt később arra, hogy szónoklattani kézikönyvét Rudolf trónörökös tanításához is megfelelőnek találták: „A szónoklati példák között Kossuth Lajostól is volt két beszéd közölve, melyeket a Koronaherceg könyv nélkül tanult be és szavalt el Rimély Károly tanárjának, a mostani besztercebányai derék püspöknek, ki a legjobb szellemben vezette magas növendékét.”31 A kiegyezés utáni években Szarvason is éreztette hatását a politikai megosztottság, aminek következtében megbomlott a korábbi összetartás. A tanári kar személyes érintkezése is zordonabb és kedélytelenebb lett, és Zsilinszky Mihálynak a közkedveltségben erősebbé váló tanárnak is támadtak ellenfelei, ami az érzékenykedő és olykor erőszakosságra hajló ifjú tanárt elkedvetlenítette — írja Benka. Ráadásul az egyházban konfliktus robbant ki Jancsovics István lelkész váratlan távozása nyomán, aki — miután egy indítványát a presbiteri gyűlésen leszavazták — hirtelen elhatározással, szó nélkül elhagyta az egyházat és kivándorolt Amerikába. A kérdés, hogy miként kezeljék az ügyet, valósággal szétvetette az egyházkormányzatot, a községben is meghasonlás, sőt — Zsilinszky szavával — lázongások támadtak. Az ügybe a vármegye és a pártpolitika is belefolyt, mivel Jancsovics mellett lépett föl sógora, Kollár János, aki megyei főszolgabíró és balpárti képviselőjelölt volt. Valószínűleg ő adott ki egy Emlékiratot, amely a presbitérium tagjait is bírálta. A 30 EOL VIII. ZsM. 2. Benka Gyula: Adatok, a miket Én tudok Zs. Mihálynak életéről... 31 L. a 2. jegyzetet! A tankönyvírásra Tatay biztatta. Amikor Zsilinszky panaszolta, hogy a tankönyvek nem felelnek meg a modern követelményeknek, igazgatója azzal próbálta vigasztalni, hogy ezen az állapoton alig lehet másképp változtatni, mint új tankönyveket írni. A könyv Kossuth 1848. július 11-én a képviselőházban mondott híres beszédét hozza. A másik szöveg (Játékosság. Intő beszéd) tényleg tanító jellegű és a szerencsejátékokra vesztegetett időfecsérléstől óv, a következő tanulsággal: „A szabadúlásnak azonban csak egyetlen eszközét ismerjük; és ez: a munka, és a szorgalom.” Zsilinszky, 1868/b. 506-519., 530-532. 42
