Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)
Katona Csaba: "A templomba járó öregeket faggattam […] a régi Csabáról." Haan Lajos mint ember és történész
még a már eddig felhozottakhoz, ha a XV. században élt váradi kanonokok sorában Ajtós nevűt lehetne fölfedezni, a kiről tudniillik ifjabb Thürer Albert följegyzéseiben mint atyjának nagybátyjáról beszél. A váradi és gyulafejérvári káptalanok archívumainak gondos átvizsgálása tán e tekintetben is sikerre vezetne.”75 76 77 Végezetül pedig egy újabb olyan híradást citálnék, amely ismét Haan dicséretét volt hivatott tudósítani: „Újabb adat Dürer Albert nevéhez. Mily helyes és alapos volt tisztelt tagtársunk, Haan Lajos történelmi s nyelvészeti érveken nyugvó kombinációja, midőn a magyar eredetű nagy művész nevét eredeti: »Ajtós« (Thürer, Dürer) alakjára visszavitte: a füzeteinkben már közlötteken kívül azon az Archeológiái Értesítő által észrevett tény is erősíti, hogy a schletestaedti Wimpfeling által 1505-ben — tehát Dürer virágzása korában — kiadott német birodalom történetében a művész neve mégTürernek íratik: »Schöns Schüler Albertus Tűrer, ist zu unserer Zeit der Ausgezeichneste, und malt zu Nürnberg vollkommene Bilder, die von den Kaufleuten nach Italien verführt werden.«”76 Hosszan lehetne még sorolni, hogy a Századok hányszor és milyen formában adott hírt Haan Lajosról magáról, illetve történetírói tevékenységéről. Azonban úgy vélem, a fentiek is kellőképp megvilágítják, milyen elismerés övezte őt már életében, egyúttal pedig azt is, hogy milyen tájékoztatást kapott róla és munkájáról a Századok olvasója. Nem túlzás: kora történésztársadalmának ismert és elismert alakja volt: Dürerrel kapcsolatos kutatásaival országos témát illetően tudott felmutatni eredményeket, szűkebb pátriája, Békés vármegye, ezen belül főleg Békéscsaba múltjának feltárása révén pedig kétségkívül úttörő munkát végzett, ami ugyancsak általános köztiszteletet ébresztett iránta, mint a fenti idézetek is példázzák ezt. Összegzés néhány szóban Fentiekben egyfelől arra tettem kísérletet, hogy felvillantsam Haan Lajos egyéniségét, másfelől pedig arra, hogy bemutassam, hogy egy helyi, illetve egy országos egyesületben milyen szerepet játszott. Tanulmányom lezárásaként hadd vegyek búcsút Haantól egy tőle magától kölcsönözött mondattal, amellyel ugyan ő édesapját, Haan Jánost jellemezte, de bizton állítható, esetében igaznak bizonyult a mondás, miszerint az alma nem esett messze a fájától: „A lélek tisztaságából származó jó kedv és humor soha el nem hagyta őt.” 75 Tárcza. In: Sz., 7. (1873) 147. 76 Tárcza. In: Sz., 7. (1873) 451. 77 Haan, 1991. 83. 3i
