Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)

Katona Csaba: "A templomba járó öregeket faggattam […] a régi Csabáról." Haan Lajos mint ember és történész

igazgató választmányi tagnak.”41 Ám rögtön ezt követően olyasmit olvashatunk, ami a nagy dicsőséget sugalló mondat olvasóját egy szempillantás alatt újraértékelésre készteti, ugyanakkor rögvest szerethetőbbé teszi a friss választmányi tagot: „Összesen 45-en vagyunk ilyenek.”42

Az MTT lapja, az ugyancsak 1867-ben alapított Századok természetesen jóval komolyabb hangvétellel számolt be a jeles eseményről: „Elnökké gróf Mikó Imre, másodelnökké Horváth Mihály, harmadelnökké Ipolyi Arnold, választmányi tagokká pedig - kiknek száma Horváth Mihály indítványára egyelőre 45-re ha- tároztatott — megválasztattak: Balássy Ferencz, Bottka Tivadar, Csapiár Benedek, Csengery Antal, Dobóczky Ignácz, báró Eötvös József, Érdy János, gróf Eszterházy János, Fabó András, Franki Vilmos, Glembay Károly, Gyárfás István, Haan Lajos, Hajnik Imre, Henszlmann Imre, Horváth Árpád, Horváth Elek, Jakab Elek, Karácson Mihály, Knauz Nándor, Nagy-Ajtai Kovács István, ifj. Kubinyi Ferenc, Lehoczky Tivadar, báró Mednyánszky Dénes, Nagy Iván, Alsó-Szopori Nagy Imre, báró Nyáry Albert, Pauler Gyula, Pesty Frigyes, Pulszky Ferencz, Ráth Károly, Révész Imre, Rómer Flóris, Somhegyi Ferencz, Szabó Károly, Szalay Ágoston, Szilágyi István, Szilágyi Sándor, Thaly Kálmán, Toldy Ferencz, Torma Károly, Árvái Teöreök Gyula, Véghelyi Dezső, Waltherr Géza és Wenzel Gusztáv.”43

Ismerjük meg ezt követően Haan kudarctűrő képességét: hiszen joggal mondhatjuk, könnyű a szerénység köntösét magára öltenie annak, aki épp sikert arat. De Haan nem használt nagy szavakat akkor sem, amikor dugába dőlt valamelyik elképzelése. Konkrétan arról van szó, hogy akadémiai tagságra jelölték és bizton ígérték, nem lesz gond megválasztásával. Ehhez képest lett — amiről ő ismét megejtő szerénységgel rótta papírosára az alábbiakat: „1871. március hó táján Szakács superintendenstől kaptam levelet. [...] Kér, küldjem el neki eddig kiadott munkáim jegyzékét. írja, hogy most nem mondja meg, miért kéri ezt; majd megírja később. Én teljesítettem kívánságát, tudván, hogy azért kívánja azt, hogy az Akadémiába akar tagnak választatni. Csakugyan, néhány hét múlva tudósított, hogy Ipolyi Arnold, akkor egri kanonok vállalta magára ajánlásomat, Lónyay, Csengery Antal, Horváth Mihály püspök, Rómer Flóris stb. ideígérték szavazatukat. Ipolyi csakugyan ajánlott melegen, de biz én szépségesen megbuktam. Két szavazatom hiányzott. Kaptam 15 szavazatot, kellett volna megválasztásomhoz 17. így buktam meg azután még háromszor, míg végre ötödszörre, 1877-ben megválasztottak.”44

Afféle ellenpéldaként talán nem teljesen érdektelen idézni ugyanezen eseményről — érzékeltetendő a kérdés súlyát — a Századokat-. „Ellenben báró Nyáry és Haan (15—13 és 16-10 szavazatokkal) az alapszabályilag megkívántam kétharmad szó41 Haan, 1971.95.

42 Haan, 1971. 95.

43 Horváth, 1867. 11-12.

44 Haan, 1971. 98.

23