Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)

Katona Csaba: "A templomba járó öregeket faggattam […] a régi Csabáról." Haan Lajos mint ember és történész

annyira elfoglaltak minket különféle ünnepélyekkel (bál, színi előadás, díszebédek stb.), hogy bizony keveset dolgozhattunk.”23 24 25

Naplójegyzeteinek egésze alapján azonban teljességgel más portré kontúrjai látszanak erőteljesebben körvonalazódni. Haan itt sem cifrázza a szavakat, kerüli a fölösleges jelzőket, úgy is mondhatnánk: egyszerűen ír. Egyszerűen, de nem unalmasan — egy szerény, kimért, sorsával az őt ért csapások ellenére2'* megbékélt, az isteni akaratot elfogadó, szívében haragot senki iránt nem tápláló, finom humorú ember egyénisége sejlik fel. Ez utóbbi pedig, mármint a humorérzék ténye, annyiban semmiképp sem tekinthető újdonságnak, hogy Haan e jellemvonására már Dedinszky Gyula is felfigyelt. Az ő Vidám Csaba (Történetek — mesék) c. írása egyik alfejezetének ezt a címet adta: A régi Csaba. Ezzel kapcsolatban pedig az alábbiakat jegyezte meg: „Jegyzőkönyvekből, régi kiadványokból s főként Haan Lajos kézirataiból került elő az e cím alá foglalt néhány történet.” Vagyis: Haan feljegyezte a maga pozitivista módján a humoros történeteket is, ha nem is tette közzé. S hogy ő is tudott színesen és találóan fogalmazni, ha épp úgy látta jónak, azt Dedinszky konkrét példával is alátámasztotta: „Az 1744-ben lelkésszé választott Tessedik Sámuel23 idejében még zúgó-forrongó méhkashoz hasonlított Csaba népe. Tessedik azonban vaskézzel rendet teremtett, a sokféle néptöredékből egy egységes népet formált, amint Haan Lajos szellemesen megjegyezte: Tessedik a sok fejet egy kalap alá szorította.”26

Lássuk fentiek igazolására először is a naplójához írt bevezetőt. Ezt Haan azért vetette papírra, mert amit naplónak nevez (és amit az ő nyomán ezen írás is, miként a korábbi szakirodalom, szintén naplóként említ), jórészt nem más, mint visszaemlékezés. „Amit eddig elmulasztottam hetenként tenni, pótolom azt emlékezetből egész ezen mai napig, melyen e naplót kezdtem, ti., 1870. január 16-ig. Lehet, most már egyet-mást elfelejtek bejegyezni, ami netán érdekkel bírna, de amit bejegyzek, arról biztosíthatom az olvasót, hogy az mind igaz, és úgy történt, ahogy bejegyeztem.”27 28

Egyszerűen és tisztán, kételyek nélkül fogalmaz tehát, ami mindvégig jellemző marad hangütésére. Nem érvel pl. hosszan arról, hogy miképp és hogyan kezdte érdekelni az őt felnevelő település, Békéscsaba múltja, voltaképpen csak a tényeket közli: „Ha csak tehettem, elmulasztottam az iskolát, s ott állottam az ótemplom ajtaja mellett, s a templomjáró öregeket faggattam kérdéseimmel a régi Csabáról tudakozódván.”2**

23 Haan, 1971. 112.

24 Haan 1848-ban veszítette el első feleségét, Wiiim Karolinát és maradt özvegyen akkor kétéves Unka lányával. Haan, 1991. 95. 1874-ben pedig lányát, akkor már Zsilinszky Mihálynét temette el. Haan, 1971. 100-101.

25 Ti. az idősebb Tessedik Sámuel, csabai lelkész. Életrajzát 1.: Haan, 1991. 65—72.

26 Dedinszky, 1993. 288.

27 Haan, 1971. 5.

28 Haan, 1971. 9.

19