Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)
Katona Csaba: "A templomba járó öregeket faggattam […] a régi Csabáról." Haan Lajos mint ember és történész
hogy némettudását tökéletesítse.16 1841—1842-ben németföldi egyetemeket látogatott, előbb Türingiában, Jénában, majd pedig porosz földön, Berlinben. 1843- tól Selmecbányára (ma: Banská Stiavnica, Szlovákia) hívták meg lelkésznek és tanítónak.17 1848-ban, a forradalom idején nemzetőr és tábori lelkész volt, 1849-ben Nagylakon (ma felerészt: Nádlac, Románia), 1855-től pedig már a szívének oly kedves Békéscsabán volt lelkész. Itt a közélet ismert alakjává lett, így pl. egyebek mellett a békési kaszinó alapító tagja volt.18 1891-ben hunyt el. Első adalék egy sajátos portréhoz — a szerénység A Békés Megyei Levéltár két fényképet is őriz Haan Lajosról: az egyiken — ez egy mellkép — mosolytalanul tekint a távolba.19 Másik fotója egészalakos kép, jól láthatóan műtermi felvétel, ahol Haan gőgös napóleoni pózba meredve, egyik kezét kabátja alá rejtve, a másikat nadrágja zsebébe dugva egy fotel és egy üveges könyvszekrény előtt feszít.20 Egy őt ábrázoló festményről készült, ugyancsak a megyei levéltár birtokában lévő fotó21 ellenben azt mutatja, hogy a festő — a korban korántsem szokatlan módon - némiképp idealizálta modelljét: Haan arcvonásai itt lágyabbak, mellén kitüntetés látható. Összességében e képek alapján a szemlélőben igencsak erősödik a benyomás, miszerint Haan egy merev, humortalan, horribile dictu savanyú, konok, az élet örömei helyett munkájába temetkező ember lehetett. Naplójának egyes bejegyzései is erősítik ezt az érzést, így pl. az, amikor az MTT tagjait a szokott évi vándorgyűlésen vendégül látó egykori iskolavárosa, Eperjes nagy csinnadrattával fogadta: „A Magyar Történelmi Társulat ez évi22 vándorgyűlését Eperjesen tartotta. [...] Miskolcon, Kassán át este nyolc óra tájban értünk Eperjesre. Itt az indóház fel volt koszorúzva, a pályaudvar lampionokkal kivilágítva, fogadott díszruhában a megye és a város tisztikara. Az üdvözlő beszédet a főispán tartotta. [...] Ezután már hintókba ültünk, 200 fáklya fénye mellett bevonultunk a kivilágított, fellobogózott Eperjesre. [...] Fájdalom, az eperjesiek 16 Bevett szokás volt, hogy a felföldi iskolákba egyebek mellett a német nyelv elsajátítása végett küldték gyermekeiket a családok. Hasonlóképp onnan német anyanyelvű tanulók érkeztek az Alföldre stb. a magyar tanulása okán. Erre nézve 1. pl.: „Az értelmiségiek közül is csak néhány diák, illetve a gyülekezethez visszatérő evangélikus lelkész és tanító útját sikerült még végigkísérni. A kutatás eddigi adatai szerint néhányan a felvidéki városokban tanultak tovább, sőt a legszerencsésebbek külföldi, főleg német egyetemekre is eljutottak. A tanulmányok befejezése után a német nyelv begyakorlásához általában késmárki vagy lőcsei iskolát, a magyar nyelv elsajátításához leginkább a debreceni vagy a sárospataki kollégiumot választották, volt azonban olyan is, aki Nagykállóban »magánháznál« tanult magyarul.” Kujbusné Mécséi, 2003. 95-115. 17 EOL 1X72. Ord. kvek. B. I. köt. (1801-1855). 334. E Selmecbányái lelkészkedésnek köszönhetően maradt fent róla is az itt idézett ordinációs jegyzékben rövid életrajz. A lelkészek avatásakor egyházkerületenként saját kezükkel írták be az életrajzi adataikat az ún. ordinációs könyvekbe, amelyek közül a Bányai kerületé két kötetben fennmaradt. 18 Elek, 1988. 54. 19 BéMLXV. 9./100. 20 BéMLXV. 9./1808. 21 BéMLXV. 9./1808. 22 Ti. 1881. évi. 18
