Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)
Katona Csaba: "A templomba járó öregeket faggattam […] a régi Csabáról." Haan Lajos mint ember és történész
Katona Csaba „A templomba járó öregeketfaggattam [.../ a régi Csabáról. ” Haan Lajos mint ember és történész „Sajátságos, hogy Haan Lajos, ki a szószéken, a közéletben, a levelezésben any- nyira hatalmában volt a nyelvnek, ki csinos költeményeket írt három nyelven, s kinek vonzó előadása mindig lebilincselte hallgatóit, az irodalomban magában jóformán sohasem értékesítette elbeszélő képességét és sohasem törekedett szép stílusra.”1 E voltaképpen — visszafogottan ugyan, de mégis — bíráló szavakkal a jeles történetíró, Márki Sándor2 illette idősebb kollégáját, Haan Lajos békéscsabai evangélikus lelkészt, egyúttal Békés vármegye és ezen belül különösen Békéscsaba múltjának máig egyik legjelentősebb búvárlóját. Haan életművének 20. századi kutatója és értékelője, Székely Lajos ellenben ekképp méltatta őt: „Több művét egyidejűleg magyar és szlovák nyelven adta ki anélkül, hogy akár egyetlen mondatot is meg kellett volna változtatnia bármelyik elfogultság javára a két változatban.”3 A két idézet együttesen azt érzékelteti, hogy a historikus Haan stílusa nem volt túlzottan színes vagy olvasmányos — másképp fogalmazva: nem illeszkedett a 19. század heroikus/romantikus/dagályos túlzásaihoz, legfőbbképpen pedig nem igazodott az akkoriban előszeretettel a nacionalizmusba burkolózó történetírás irányvonalához. Kétnyelvű (szlovák és magyar) környezetben felnőtt és ott élő, kettős identitású, ráadásul német hangzású nevet viselő emberként logikusan ezt nem is tehette — bár sajnos ellenpéldákat is bőséggel lehetne citálni. Az alábbiakban mégsem Haan történetírói stílusát szándékozom vizsgálat alá vonni — és ilyetén módon cáfolni vagy megerősíteni Márki fenti szavait —, hanem sokkal inkább néhány, eddig talán kevésbé vizsgált szempontból szeretném megvilágítani egyéniségét és tevékenységét. Nem egyfajta rövid életrajz írására törekszem tehát — megtette ezt már más4 —, hanem részben Haan személyiségének néhány igen jellemző vonását kívánom bemutatni. Ezen belül elsősorban azt, hogy mennyire jellemző alkotóele1 Idézi: Székely, 1991. 10. 2 Márkira nézve 1. jelen kötet írását Erdész Adám tollából! A Századok hasábjain később Márki jegyezte az általa egyébként maximálisan nagyra becsült Haan nekrológját: Márki, 1893. Márki és Haan kapcsolatára: Somlyói Tóth, 1984. Itt jegyzem meg, hogy a tanulmányban említett személyek életrajzára, rájuk vonatkozó szakirodalomra jegyzetben nem hivatkozom, ezek különféle helyeken, részben helytörténeti, részben más munkákban könnyedén hozzáférhetőek - kivételt csak akkor teszek, ha ezen életrajzok Haan Lajostól származnak. Ugyancsak itt jelzem, hogy a korabeli idézeteket — a könnyebb érthetőség kedvéért - mindenkor a mai magyar helyesírásnak és központozásnak megfelelően közlöm. 3 Székely, 1991. 9. 4 Székely, 1970. 16
