Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)

Mann Miklós: A Magyar Történelmi Társulat 19. századi történetéből

Szilágyi nagy gondot fordított a taggyűjtő tevékenységre. Ezzel függött össze a Társulat anyagi megerősödése, a Századok példányszámának 1300-ra emelése. A Társulat vezetői tehát az 1870-es évek végén jogos büszkeséggel állapíthatták meg, hogy a Társulat közlönye — amelyet minden tag ingyen kapott meg — közvetítőül szolgál a nagyközönség és a szakírók között.

Az 1870-es, 1880-as években a Századok mellett Szilágyi átvette az Akadémiától a Történelmi Tár szerkesztését, és 1885-ben megindította a Magyar Történelmi Életrajzok sorozatot. Az Életrajzok átlag 1300 példányban jelentek meg. Az Életrajzok előfizetői elsősorban főúri, nemesi családok tagjai voltak; ugyanők tűztek ki pályadíjakat egy-egy újabb életrajz megírására. De az iskolák, a tanárok is az előfizetők soraiban vannak, tehát az értelmiségi olvasók sem hiányoztak.

Ugyanebben az időszakban a Társulat irányította a történelmi források kiadását; szervezte a vándorgyűléseket, amelyek keretében az ún. történelmi kirándulásokkal összekapcsolva mintegy másfélszáz levéltárat kutattak át. Az arisztokrata családi levéltárakban folytatott kutatások maguk után vonták okmánytárak kiadását. A vándorgyűlések hatására emelkedett a Társulat tekintélye a köztudatban. A rendezvények közül kiemelkedett az 1885-ben megtartott történészkongresszus, valamint Budavár visszafoglalása 200. évfordulójának megünneplése.

A Társulat erkölcsi, anyagi megerősödése, az 1880-as évek nagy rendezvényei szükségessé tették a titkári iroda megszervezését. Szilágyi Sándor mellett másodtitkár lett Thallóczy Lajos akadémikus, a Társulat későbbi elnöke, míg titkársegéd Szádeczky Lajos történész, az Egyetemi Könyvtár tisztviselője. De Thallóczy bécsi levéltár-igazgatói kinevezése következtében hamarosan Szádeczky lett a másodtitkár, míg a titkársegédi állást Barabás Samu, a Magyar Országos Levéltár munkatársa - később akadémikus, a Társulat főtitkára — töltötte be. Barabás feladata volt a társulati vándorgyűlések, kirándulások szervezése, a Történelmi Tár szerkesztése is. A társulati kiadványok — pl. a Századok, a Magyar Történelmi Életrajzok — ügyeivel főleg Szádeczky foglalkozott. A titkári iroda tagjainak működése komoly segítséget jelentett Szilágyi számára. Hasonlóképpen támaszkodott Szilágyi a tanulmányok átnézésében, lektorálásában az 1880-as és 1890-es években Pauler Gyula szakmai tanácsaira, lektori véleményére. Pauler az Országos Levéltár vezetője volt, a levéltár szervezetének kidolgozója, ismert történész, aki Szilágyival együtt szerkesztette A magyar honfoglalás kútfői c. művet.

Az 1890-es években a Századok c. folyóirat változatlanul népszerű volt, bár Szilágyi makacsul ragaszkodott az 1811. évhez mint korszakhatárhoz, amely utáni témát nem engedett megjelenni a folyóirat hasábjain. Ha ismert történész kívánt publikálni, a szerkesztő azonnal teljesítette a kérést. Másként alakult a helyzet, ha ismeretlen szerzőről vagy gyengébb műről volt szó. Lássunk erre pár példát Pauler Gyula és Szilágyi Sándor Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában található levelezéséből:

13