Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)

Lakos János: Csánki Dezső, a történész és levéltáros

1863-ban már megjelent kötetét is átdolgozta. Öt kötetre tervezett művének a Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában címet adta. Hatalmas, fáradságot nem ismerő munkával negyedszázad alatt négy kötet készült el. Az I. (az északkeleti és tiszántúli 26 megye) 1890-ben, a II. (délvidéki és dél-dunántúli megyék) 1894-ben, a III. (8 dunántúli megye) 1897-ben, az V. (4 erdélyi megye) 1913-ban jelent meg. Teleki művével a kapcsolatot az biztosította, hogy Csánki mindegyik köteten feltüntette a sorozatcímet, vagyis hogy a Hunyadiak kora Magyarországon VT., VII., VIII. és IX. c. kötetéről van szó. Csánki úgy tervezte, hogy az öt kötethez mutatót is készít. Ezzel és a IV. kötettel adós maradt. A 20. század elején betegsége, 1912 után vezetői elfoglaltsága és tudományos közéleti szerepvállalása megakadályozta terveinek teljes megvalósítását.10

Csánki Dezső legfontosabb műve, egyúttal a korabeli magyar történettudomány talán legfontosabb műve ez a négy kötet. Nem véletlenül minősül ma is „a Csánki”-nak. A négy kötet egységes szerkezetű. Az általános bevezető (az illető terület gazdaság-, társadalom- és igazgatás-története) után megyénként a várak, kastélyok, a városok és más települések, a puszták, majd a birtokosok és a főispánok következnek. Tartalmi mélységet tekintve viszont eltérés van a kötetek között: az I. — ha lehet egyáltalán ezt mondani — a legszegényesebb, az V. a leggazdagabb. A történészek, helytörténészek, nyelvészek és régészek alapvető forrásműként használták és használják ma is Csánki művét. E munka megszületésekor újdonságnak számított, amennyiben először tett közzé birtoklás- és népességtörténetre vonatkozó tömeges adatokat. Csánkit műve alapján a gazdaság- és társadalomtörténet, valamint a történelmi földrajz hazai úttörőjének tekintjük. A korabeli tudomány legmagasabb fóruma is méltó elismerésben részesítette a szerzőt: 1891-ben az MTA levelező, 1900-ban rendes tagja lett, a III. kötet megjelenése után méltán kapta meg a legnagyobb akadémiai elismerést, az MTA nagydíját.

Csánki legnagyobb tudományos vállalkozásán kívül 1913-ig további fontos munkákat publikált. Tanulmányt írt szülőföldje, Füzesgyarmat és Szeghalom 16— 18. századi népességi és birtokviszonyairól. Szerkesztette az Árpád és az Árpádok c., 1908-ban kiadott „történelmi emlékmu’-vet, amelyben Árpád vezér c. tanulmánya is helyet kapott. Kiadványmunkája levéltárvezetői kinevezése után nagyobb műveket már nem eredményezett. 1912-ben elvállalta a Budapestre vonatkozó oklevelek összegyűjtését és kiadásra előkészítését, dolgozott is rajta, de befejezni nem tudta.11 Utolsó önálló művét 1916-ban publikálta Az új magyar és az ún. közös címerekről címmel. (Természetesen 1913 után is számos kisebb-nagyobb írása jelent meg különböző folyóiratokban.)

Csánki Dezső tudományos szervezőmunkája is kiemelkedően sikeres volt. Ezt

10 Befejezésről még ma sem beszélhetünk, noha Csánki halála után kéziratainak felhasználásával megjelent művének IV. kötete: Fekete Nagy, 1941. Sorozaton kívül jelent meg: Bakács, 1971. és Ördög, 2002. Teleki és Csánki művével és a többi szerző munkájával foglalkozik: Bak, 2005.

11 Csánki kéziratainak felhasználásával később megjelent: Csánki-Gárdonyi, 1936.

106