Erdész Ádám: Tények és üzenetek. A Békéscsabán, 2006. november 3-án tartott 1956-os konferencia előadásai (Gyula, 2007)

Erdmann Gyula: 1956 Békés megyében

Erdmann Gyula 1956 Békés megyében A forradalom és szabadságharc Békés megyei eseményeit kutató, elemző történész - csekély számú kivételt leszámítva - felemelő, emberséggel, bátorsággal, függetlenségvággyal, szabadságszeretettel, önfeláldozással és felelősségérzettel áthatott történéseket rögzíthet. A forradalom Békésben a rend és tisztesség, elvi szilárdság, de egyben a humánum forradalma volt. Történhetett volna másként is, hiszen az emberellenes Rákosi-féle diktatúra rettenetesen megviselte a társadalmat. A földet rajongva szerető tulajdonos parasztot beszolgáltatással, adópréssel, fizikai erőszakkal kényszerítették a tsz-be, vagy arra, hogy ingyen adja át földjét az államnak, s meneküljön a faluból a diktatúra helyi kiszolgálói és az AVH elől. Sok kiváló gazdából lett munkásszálláson lakó iparvárosi segédmunkás. Elvették a kisiparosok műhelyeit, a kiskereskedők boltjait, a munkásokat is megalázóan alacsony életnívóra süllyesztették. Közben állandósult a kemény erőszak. Csak 19501953 között 650 ezer bírósági eljárás és 850 ezer rendőri intézkedés sújtotta a magyarságot, s akkor még nem szóltunk a helyi kiskirályok és az AVH százezreket érintő, mindennapos, súlyos, testet-lelket ölő atrocitásairól. Ezek után 1956. októberében úrrá lehetett volna a bosszúvágy, az önbíráskodás, a tömeges leszámolás is. Nem így történt, s ebben alapvető szerepük volt a háttérből előlépő forradalmi vezetőknek, akik a már alig remélt fordulat hírére a települések élére álltak, a lakosság egybehangzó követelésére elküldött vagy elbujdosó rákosisták helyébe lépve, a közbizalomra építve és a legjobb erőket integrálva szinte zökkenőmentesen irányítottak. A helyi rákosistákat többnyire órák, néhol esetleg egy-két nap alatt, de gyorsan és magától értetődő természetességgel tolta félre a közakarat.