Erdész Ádám: Tények és üzenetek. A Békéscsabán, 2006. november 3-án tartott 1956-os konferencia előadásai (Gyula, 2007)

Fekete Pál: Kalászszedés

én egyetemeim, hadd dicsekedjek a kitüntetéses diplomám mellett, Gorkijhoz hasonlóan, az élet egyetemei. Most ezen a csodálatos gyűlésen (utolsóként, de remélem, hogy nem utoljára, és azt is remélem, hogy nem az utolsó szó jogán) nagy megtiszteltetésben részesülök: ugyanis 1956 lassan kristállyá változó eseményeiről néhány szót szólhatok. Az itt elhangzottak alapján meggyőződésem, és ezt kitárt mellel és szívvel mondhatom, hogy ez a csodálatos terem, amely sok örömet, ünnepséget látott, aztán látott szomorú dolgokat is, most valami nagy megtiszteltetésben részesül, az igen tisztelt hallgatósággal együtt. Elmondhatjuk, hogy itt, az elmúlt órák alatt valóban a szellem napvilága ragyogott. Mindannyian gyarapodtunk, és hitben erősödtünk. Ha megengedik, szimbólummal élve azt kell mondanom, hogy itt egy csodálatos aratásnak voltunk a részesei. A termés sokat ígért, az aratók - akik megszólaltak - hittel végezték a munkájukat, és gazdag termést takarítottak be lelkük, szellemük tárházába. Ezért miután nekem adta a tisztelt elnök úr az utolsó szó lehetőségét, fogadják köszönetemet, és adják meg nekem és mindnyájunknak a reményt, hogy ezek a tudományos értekezletek gyakrabban megismétlődhetnek. Legyenek ezek a mi felsőfokú posztgraduális képzési lehetőségeink. Kedves Barátaim! Akkor tulajdonképpen mi is az én szerepem most? Az, hogy az aratás után a tarlón, gyerekkori szokásomhoz híven kalászt szedjek. Összeszedjem az elhullott kalászokat, hogy az értékes szemeket megmentsem, mert ami ma itt elhangzott, igenis krónikába, kódexbe illő valóság mindenki számára. Mielőtt e nagy feladathoz hozzáfognék, egy belső, lélekből kiinduló parancsnak kell, hogy engedelmeskedjek. Muhi, Mohács, Nagymajtény, Világos, Trianon, a voronyezsi jégkoporsóban egyszerre megfagyott kilencvenezer magyar honvéd tragédiája után 1956. november 4-ének tragédiája egy pillanatra megálljt parancsol! Barátaim! 1956. november 4-ének hajnalán, négy órakor Budapesten rettenetes pusztítás kezdődött.