Erdész Ádám: Tények és üzenetek. A Békéscsabán, 2006. november 3-án tartott 1956-os konferencia előadásai (Gyula, 2007)

Fekete Pál: Kalászszedés

Fekete Pál Kalászszedés Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy mikrofon nélkül beszéljek, teljesen kötetlenül, szabadon és a legnagyobb őszinteséggel. Félek, hogy az első néhány mondatom dadogós lesz és szakadozott, mert nem minden megindultság nélkül állok ezen a helyen, s életemben nem először. Először 1956-ban álltam itt, amikor Békéscsaba városa, Békés megye népe a forradalmi bizottság élére választott. Engem, egy huszonhét éves fiatalembert, azért, mert úgy gondolta, ebben az emberben van tartás, erő és hűség. A következő állomás szintén 1956-ra emlékeztet, ezen a helyen találkoztam a magas termetű podpolnyikowal, a Békéscsabát körülvevő páncélos dandár parancsnokával. Szegény Matvej Matvejevics Lukács tolmáccsal együtt itt, ezen az ajtón jött be, és azzal próbált félrevezetni, hogy a szegény szovjet hadsereg rosszul áll, mert katonái éheznek, nincs ennivaló, nincs mivel fűteni. Ha a városnak van egy pici együttérzése ezekkel a szerencsétlenekkel, akkor adjunk nekik ennivalót, gyűjtsünk nekik fát. Igen, mert ők baráti szeretettel jöttek mihozzánk. Én már akkor is tudtam, bár fiatal voltam (igaz, hogy mögöttem volt három év katonaság), hogy egy olyan hadsereg, amely leverte a világ akkori leghatalmasabb, legerősebb hadseregét, a náci hadsereget, az nem annyira ostobán szervezett, hogy elindul egy ilyen hatalmas útra anélkül, hogy megszerveznék a hadtápot és más egyebet. Szegény Matvej Matvejevicset, a tolmácsot nem értettem meg ugyanis, amikor ő ezen az ajtón kilépett. - Ez volt a tárgyalások színhelye. Az ujjával intett és háromszor mutatta a három ujját. Nekem órákba tellett, amíg megfejtettem, mit jelent a három ujj. November 3-a volt. Bennem, mint az erdei vadakban működni kezdett az úgynevezett hatodik érzék. Rájöttem! - Igen! - Nya-