Erdész Ádám: Tények és üzenetek. A Békéscsabán, 2006. november 3-án tartott 1956-os konferencia előadásai (Gyula, 2007)

Micheller Magdolna: '56-os elítéltek munkalehetőségei

Micheller Magdolna '56-os elítéltek munkalehetőségei E sorok írója, aki egy különös dokumentumkötet szerkesztője,

1 1956 őszén a 6. általános iskolába járt, a 60-as években pedig középiskolás volt. Első, 1956-ra vonatkozó ismereteit családi közegben, főleg az ekkor egyetemi tanulmányokat folytató testvérbátyjától hallotta. A tíz évvel idősebb fiútestvér Gödöllőn, az agráregyetemen tanult. Mint a felsőoktatásban tanuló fiatalok többsége, ő is felvonult 1956. október 23-án. A Dél-Dunántúlon élő család tagjai aggódva várták a felvonulók sorsának alakulását. Ugyan a vagy Kossuth- vagy Petőfi adót közvetítő néprádió már csak a Kossuth-adón sugárzott, ott is főleg zenét, majd időnként híreket. Nem jártak a vonatok, akadozott a sajtó. Az egyetemista testvér csak november elsején reggelre ért haza teherautóval. Az autó élelmet vitt Budapestre az egyetemistáknak. Nagy volt az öröm, hogy él. A település gondolkodó férfi tagjaiból nyomban kérdező-hallgató közeg kerekedett. Azt kívánták tudni, mi történt Budapesten? Hogyan mentek tüntetni, mit követeltek, miért csak egy frottír törülközőt hozott a bőr aktatáskájában magával a mindig megszokott kedves, kis ajándékok (csokoládé, toll stb.) helyett? - Az iskolás kislány nehezen értette. A diákköveteléseket tartalmazó röplapot a felnőttek érdeklődve, az iskolás kellő ijedelemmel olvasta. Később megállapodtak, erről másnak nem kell beszélni. Lassan múltak a hetek, nehezen indult újra a tanítás. Már a kisebb gyerekek is csak módjával örültek az újabb és újabb szénszünetnek. Az egyetemisták pedig aggódva várták évfolyamtársaikról, évfolyamtársaiktól a híreket. A „Dunántúlra ment" kifejezésről hamarosan kiderült, hogy azt jelentette, elhagyta az országot is. 1 Micheller Magdolna: '56-os elítéltek munkalehetőségei. Békéscsaba, 2006.