Erdész Ádám: Tények és üzenetek. A Békéscsabán, 2006. november 3-án tartott 1956-os konferencia előadásai (Gyula, 2007)

Somlai Katalin: A vidék forradalmasodása 1956 őszén

nács küldötteinek részvételével már meg lehetett rendezni a képviseleti választásokat. Az új, forradalmi szervekben mindenhol a kollektív vezetés és döntéshozatal valósult meg. Az új testületek vezetésében a mérsékelt erők kerültek túlsúlyba. A rend helyreállítására és a túlkapások megfékezésére törekedtek. A legelső intézkedésekkel a közrendet törekedtek helyreállítani. Intézkedtek a fegyverek begyűjtéséről. Gondoskodtak a forradalom eszméjének terjesztéséről, a megyeközpontokban forradalmi újságokat hoztak létre, rádióműsort állítottak össze. Élelmiszergyűjtést kezdeményeztek a budapestiek számára. A községekben megkezdték a konkrét sérelmek azonnali orvoslását. A mezőgazdaságban jelentkezett általános igény a tulajdonviszonyok megváltoztatására: egy-két téeszt már a forradalom napjaiban feloszlattak - a többség azonban csak november, december folyamán szűnt meg, mert akkor a mezőgazdasági munkák alól felszabadult parasztság a gyors feloszlatással próbálta bebiztosítani magát a kibontakozóban levő visszarendeződéssel szemben. A rend érdekében előfordult, hogy pl. a borkimérést tiltották. A pragmatikus-ság és a mérséklet jegyében a tanácsi apparátus általában megmaradt, csak keveseket bocsátottak el, a tanács működését a forradalmi bizottságok csak felügyelték. A forradalmi bizottságok a törvényességre törekedtek: az AVHsokat, ritkábban egy-egy párttagot védőőrizetbe vettek. Bács-Kiskun megyében is, ahol a sortüzek a legtöbb áldozatot követelték, törekedtek arra, hogy ne legyenek népítéletek. A kecskeméti forradalmi bizottság a sortüzek kivizsgálását ígérte. A karhatalom fegyveres ellenállása által provokált tömeg indulatainak megfékezése azonban lehetetlen volt: Földes Gábor és a katonatisztek csak átmenetileg tudták lecsillapítani az indulatokat a mosonmagyaróvári határőrlaktanyánál történt gyilkos sortűz után, melyet aztán két napig tartó lincselés követett. Miskolcon sem sikerült a város új vezetőinek megakadályozni a népítéletet a Zsolcai kapunál történt fegyveres összecsapás felelősei felett, ami demoralizálta és felbomlasztotta a megyei munkástanácsot.