Erdész Ádám: Tények és üzenetek. A Békéscsabán, 2006. november 3-án tartott 1956-os konferencia előadásai (Gyula, 2007)

Somlai Katalin: A vidék forradalmasodása 1956 őszén

tések nem mindenhol vezettek azonnal új hatalmi szervek megalakulásához. A korán megmozduló, nagyobb városokban több helyen csak egy-két napi tüntetés után állt fel a forradalmi, nemzeti bizottság. A központok kisugárzásának hatására október 29re, legkésőbb 30-ra a községekben is új néphatalmi testületek jöttek létre. A kommunista évek közigazgatási átszervezésének következtében több megyében is két hatalmi központ alakult ki: Csongrád megyében Hódmezővásárhely és Szeged, Komárom megyében Esztergom és Tatabánya, Bács-Kiskunban Kecskemét és Baja, de a többközpontú megyék közé tartozott Békés megye is, ahol Békéscsaba mellett az egykori megyeközpont, Gyula is kezdeményező szerepet játszott a forradalmi eseményekben. A forradalmi központok nemcsak politikai modellt nyújtottak az egyes régióbeli települések mozgalmainak, hanem az onnan kiinduló forradalmár csoportok gyakran radikalizálták a helyi folyamatokat. Borsod megyében például miskolci fiatalok és ózdi fegyveres forradalmárok járták a megyét, hatásukra a helyi tüntetők elszántabban léptek fel, több helyen lefegyverezték a rendőrséget és új, forradalmi szervet választottak, amelybe már nem kerültek be a kommunista hatalomhoz kötődő helyi vezetők. A tüntetések országszerte egységes koreográfiát követtek. A felvonulók a Kossuth-nótát énekelték, követeléseik hangoztatása mellett eltávolították a kommunista jelképeket - a vörös csillagokat, Sztálin-szobrokat -, megrongálták a szovjet emlékműveket. A helyi hatalmi szervek központjai elé vonultak, követelték a politikai foglyok kiszabadítását, sok helyen elégették a begyűjtési és adóiratokat, majd a laktanyánál felszólították a katonákat, hogy álljanak a forradalom mellé. A felvonulást követő népgyűlésen, másnapra összehívott nagygyűlésen választották meg az új, forradalmi, hatalmi testületet. Az egyetemisták által pontokba foglalt politikai programon túl a helyi központoknak volt mintaadó szerepe a követelések megfogalmazásában: az általános követelések így kiegészültek bizonyos megyei, járási párt- vagy tanácsi vezetők leváltásának igényével, a pozíciók helyiekkel való betöltésével. A mezőgazdasági