Erdész Ádám: Tények és üzenetek. A Békéscsabán, 2006. november 3-án tartott 1956-os konferencia előadásai (Gyula, 2007)

Gyarmati György: 1848 és 1956 kapcsolata

első világháborúban viselt haláláig egyik felmenője, aki szintén még diákkorúként lett az akkori öldöklések hősi halottja.

19 A Kossuth-címer védjeggyé vált 1956. október-november fordulójának napjaiban. Tömegessége - számba véve a lapok kinyomott példányszámát is - aligha vitatható: leginkább itt találkozhatott vele a kortárs újságolvasó. De számos más helyen is demonstratív szabadság jelvénnyé vált. Jelentéstartalmával egyszerre utasította el a Rákosi Mátyás nevéhez kötődő „dúvad államot" (Bibó István kifejezése), a szovjet alávetettséget, s szimbolizálta egyben az évszázados magyar szabadságeszményt, az e napokban számtalanszor idézett forradalmi verseknél (versrészleteknél) is tömörebben. Ezt vitték az október 23-i délutáni felvonuláson, ez tűnik fel a Parlament kőoroszlánokkal őrzött bejárata közelében aznap este. A Kossuth-címert tették Budán Bem apó és Szent Imre szobrának lábához, Miskolcon, Szegeden a Kossuth-szobor talapzatára. Utóbbi helyen épp Sztálin egy korábbi „felvonulási képét" szabták és festették át címerré.

20 Alighanem ugyanennek a „tömegességnek", illetve a látvány emlékezetbe vésődésének is betudható, hogy a szabadságharc vérbefojtása után ugyanilyen intenzitással köszönt vissza a Kossuth-címer kamaszok forradalomra emlékező „ellenálló-rajzain", naplóiban.

21 S bár a megtorlással együtt meginduló kádári restauráció első fél évében még hivatalos szimbólum maradt a Kossuth-címer, 1957 tavaszán elkezdődött a „címer-háború" is. (Kutatáson nyug19 Ladányi Sándor: Adalékok a Magyarországi Református Egyházban az 1956-1957-es esztendőben történtekhez. Bp., 2006. 165., 253-254. 20 Köszönöm ezen információt Zombori Istvánnak, a szegedi Móra Ferenc Múzeum osztályvezetőjének. Lásd még: A forradalom hangja, i. m. 144., Marosvári Attila: Sztálin-képből Kossuth-címer. Szeged, 1996. október 2. 2l

Csics Gyula: Magyar forradalom. 1956. Napló. Bp., 2006. Kovács János: Magyar forradalom. 1956. [Bp., 2006.] Külön elemzendő tematika a mindennapi címerhasználat az 1956. november 4. utáni bő fél évben. Annak a kettősségnek a vizsgálata, hogy miközben az Országgyűlés 1957. májusi ülésszakáig - az ún. Kádár-címer törvényi szentesítéséig -, a Kossuth-címer „hivatalos" szimbólum maradt, mennyiben volt egyben a nemzeti ellenállás kifejezője is, még várat magára.