Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - Társadalmi nyilvánosság és magánszféra

Vahot Imre pedig végre megvalósíthatta régi tervét, a provinciális népiesség megjelenítését. (Amit Petőfivel 1844/45-ben hiába próbált véghez vinni.) A „dáridó(k)"-ból úgy lett „dalidó", azaz „költészeti s zenészeti hangverseny", illetve ezek turnéja, hogy a költők és a cigányzenészek szövetkeztek. 1858-ban még csak hárman-hárman, hogy előteremtsék Debrecenben Patikárius Ferkónak és Boka Károly prímás leányának, Rózának lakodalmi költségeit. A siker miatt meg kellett ismételni a produkciót, majd Nagyváradon is két dalidót adtak. Lisznyai saját Nemzeti dalát szavalta; sógora, az egri Erdélyi József Arany Téli estve [valószínűleg a Koldus-ének] c. versének letiltása miatt más költeményt kényszerült mondani; Vahot maga Vörösmarty Szózatát mondta el. (Nagyváradon az ott hivataloskodó Lauka Gusztáv vendégelte őket.)

100 1859 tavaszán Vahot nagyobb vállalkozásba fogott: Lisznyai mellé Hevesi Gyula tenorénekest szerződtette és Bunkó Ferenc héttagú cigánykarát, akiket fekete, magyar ruhába öltöztetett. Vahot publikált úti beszámolója szerint az Esztergom-MuzslaNeszmély-Tata-Székesfehérvár-Veszprém/Balatonfüred-PápaSümeg-Keszthely-Marcali-Kaposvár-Pécs útvonalon haladtak és adtak dalidót. A további, tervezett fellépti helyek közül Mohácson, Baján, Zomborban és Szegeden már nem tudtak fellépni, Szabadkára pedig el sem jutottak.

101 Vahot kezdetben jó szervezőnek bizonyult, mindenütt számot vetett a körülményekkel és aszerint variálta a műsort: Pápán a jelenlévő Frank Ignác dalaiból énekeltek, Kaposvárott az ott lakó Kisfaludy Atalától és Berzsenyitől szavaltak. A műsor egyébként is bővült: felkészült rá több költő (Tóth Kálmán, Szelestey László), elhangzott „humorisztikai felolvasás" (Vahot), néhány „csípős vers" (Lisznyaitól), a zenészek pedig operaegyveleget is játszottak. Eleinte a hazafias lelkesedés megannyi jelével találkoztak: Debrecenben a kollégiumi ifjúság tisztelkedett náluk; Esztergomban és Székesfehérvárott magánhálüü Vahot Imre Emlékiratai, Bp. 1881. 385-394. és Szilágyi 2001. 96-102. Iül Vahot Imre: Dalidói utazásunk leírása, Napkelet, 1859. okt. 2. 9., 23., nov. 6., 20., dec. 4., 18.