Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)
II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - Pest, a szerkesztőségek és kiadók világa
halála után), élve elővételi jogával, 39 000 forintért megvette az üzletrészt, bár 1864-ig a cég változatlanul a két név alatt szerepelt. 74 Heckenast mellett Emich Gusztáv és Müller Gyula játszott meghatározó szerepet. 75 Az írólevelezések tele vannak a kiadók minősítésével, a rájuk vonatkozó panaszokkal és ajánlgatásokkal. Az utókor alig lát közöttük különbséget; annyi azonban bizonyos, hogy romantikus megítélésük egyik véglete sem igaz. Nem voltak a magyar irodalom áldozatos támogatói, de az írók kiszipolyozol sem. Üzletemberek voltak, akik számos szempont között egyensúlyoztak, félve a sajtórendtartásban megfogalmazott felelősségtől, az utólagos cenzúrától, bizonyos kiadási előjogoktól, vigyázva persze profitjukat. Tóth Lőrinc például így ajánlotta Heckenastot Erdélyinek: „...bélyeges szerződéseket nem igen szokott írni; csak levél formájában egyezkedik. Egyébiránt vele nem szükséges a formákra nagyon nézni; én legalább úgy tapasztaltam, hogy Heckenast szava = váltólevél." 76 Nem egészen így érezte ezt Arany János, aki ráállt arra, hogy 1853-ban a Toldiból új, kettős kiadás készüljön, egy díszesebb edíció és egy népkönywáltozat. Mivel azonban Eggenberger Ferdinándnál még 111 példány volt raktáron és ő tiltakozott az új kiadások ellen, Toldy javaslatára a költő megvette ezeket (3 krajcár/darab), hogy utat nyisson Heckenast tervének. A Toldi második kiadásának jogáért 600, az 1854-ben átengedett Toldi estéjéért 800 forintot kapott. Mindkettőből kétféle kiadásra szerződtek, azzal a záradékkal, hogy a népszerű kiadástól számított három éven belül maga a szerző sem adhatja ki műveit. Tapasztalatai alapján Arany megbízott Heckenastban, 1855 decemberében vele egyezett meg Kisebb költeményei kiadására. A 800 forintból Arany a megjelenés után két hónappal 600-at kapott meg, a hátralevő összeg az első kiadás elfogyta után volt esedékes. Ismét két kiadás készült: a díszkiadás 500, a kétkötetes népszerű pedig 74 Gárdonyi Albert: Régi pesti könyvkereskedők, MKSz 1929. 147-152. 75 Uo. 27. (Müller Gyula) és 161-163. (Emich Gusztáv). 70 ErdLevII. 100.
